Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Gebei Sándor: II. Rákóczi György szerepe a Rzeczpospolita felosztási kísérletében 801
828 GEBEI SÁNDOR (keine Hoffnung zu einer Vereinigung der Waffen). A svédeknek visszakozniuk kellett. Végül is felajánlották Rákóczi Györgynek a kikövetelt vajdaságokat valamilyen, külön egyezményben rögzítendő titulussal, továbbá azzal a kikötéssel, hogy a fejedelem csak azután veheti birtokba új szerzeményét, amikor haderejét a svéd király haderejével egyesítette. Mire Kemény a fegyverbarátság árát azonnal magasabbra emelte. Tudnia kellene a fejedelemnek, hogy „Carolus Gustauus... dignitatem regiam in Polonia usurpaturus ipse, an eandem in alium translaturus sit?" (A lengyel királyi méltóságot Károly Gusztáv magának megtartja, vagy átengedi másnak?) Ugyanis ilyen jelentéktelen országrészekért, mint a Rusz és a belzi vajdaság, nem érdemes kockáztatni a nyugalmas Erdélyt. A Búgig terjedő részekre, Krakkóra és a kis-lengyelországi sóbányák jövedelmére nyugodtan igényt tarthat a fejedelem - vélekedett Kemény János.80 Ezt a leplezetlen mohóságot Károly Gusztáv részletes instrukciója sem orvosolhatta. Sternbach, Welling kiegészítő utasításért fordultak uralkodójukhoz. II. Rákóczi György a helyzetet tudatosan élezte ki a végletekig, hiszen szeptember 7-én Gyulafehérvárott Kovalevszkij és Grusa (Hriusza) kozák követek előtt az Erdélyi Fejedelemség és a Zaporozsjei Had szerződése Rákóczi György és Mikes Mihály kancellár sajátkezű aláírásaival és fejedelmi pecséttel hitelesítve hatályba lépett.8 1 Az okmányok kicserélésére Újlaki László a kozák követekkel együtt a kozák fővárosba, Csigirinbe indult. A kölcsönös barátság kinyilvánításán, a segítségnyújtáson, a közös ellenség elleni együttműködésen kívül a felek a befolyási övezetek kijelölésében is megállapodtak, bár a határok pontos rögzítésétől eltekintettek. Rákóczi György a Zaporozsjei Had felségterületének „totam Russiam Rubram usque ad Vistulam" (az egész Vörös-Ruszt a Visztuláig) ismerte elß2 Közbevetőleg megjegyezzük, hogy a Russia Rubra = Galíciát (Lvov, Halics, Przemysl, Sanok városokkal) és Volhíniát (Luck, Beiz, Wladimir városokkal a Nyugati-Bugtól keletre a Pripjaty folyóig) foglalta magába, tehát az erdélyiek Belzért folytatott viaskodása alig érthető. Hacsak nem gondolunk arra, hogy Rákóczi az egyidejű svéd-erdélyi és kozák-erdélyi tárgyalások pillanatnyi menetét összekombinálta, és a svéd királytól kizsarolandó területeket továbbadományozta. Az uralma alá nem tartozó Vorös-Ruszért, illetve a Vörös-Rusz Zaporozsjei Had országrészeként való elismerése fejében a kozákok fegyveres támogatását biztosította magának. A lengyel korona utáni vágyakozásáról egy szót sem ejtett a kozákoknak, az a svéd király és az erdélyi fejedelem kompetenciája - vélhette Rákóczi. Károly Gusztáv október 15/25-én Frauenburgban kelt és gyorsan Sternbach, Welling kezeihez juttatott meghatalmazása a svéd-erdélyi alkudozások új fejezetét nyitotta meg. Az erdélyi fejedelem minden követelését és feltételét elfogadta a nehéz helyzetbe jutott király és úgy instruálta követeit, hogy „az egész Rusz vajdaság és a belzi sztarosztaság minden földjével és tartozékával együtt" (in satisfactionem totum palatinum Russiae et Satrapiam Belzensem cum omnibus singulisque suis terris et pertinentiis) átkerülhet Rákóczihoz, de csak akkor, ha a terü-80 Uo. 224-225., Pufendorf: De rebus a Carolo Gustavo, Liber III. 201. 81 Szilágyi: Erdély И. к. 110-111., MHHD XXIII. к. 450-451., Aktü JUZR t. III. 546-547., Isztocsnyiki Malorosszijszkoj isztoriji /Szobrai: D. N. Bantiis-Kamenszkij/ csaszty I., Moszkva, 1858. 87-88. 82 Szilágyi: Erdély II. k. 160.