Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Gebei Sándor: II. Rákóczi György szerepe a Rzeczpospolita felosztási kísérletében 801
Gebei Sándor II. RÁKÓCZI GYÖRGY SZEREPE A RZECZPOSPOLITA FELOSZTÁSI KÍSÉRLETÉBEN (1656-1657) A történeti szakirodalomban nem ismeretlen a téma feldolgozása — elsősorban Szilágyi Sándor 1875-ben publikált nagyszerű tanulmányára gondolunk1 —, ám a probléma komplexitásának bemutatásával ő is adós maradt. Ennek a magyarázata abban keresendő, hogy az említett szerző a rendelkezésére álló, főleg Magyarországon elérhető forrásbázisra építette fel gondolatmenetét. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk ma már, hogy a Lengyel-Litván Nemesi Köztársaság (Rzeczpospolita = Respublica/ felosztására irányuló terveket, a szövetségesek tár-1 gyalásait többoldalról is vizsgálhatjuk. Ebből a vizsgálatból kitetszik, hogy a Rzeczpospolita megszüntetésére törekvő országok — Svédország, Brandenburg, Erdélyi Fejedelemség, Oroszország, Ukrajna (a Zaporozsjei Had) — között csupán abban volt egyetértés, hogy a Waza-dinasztiabeli János Kázmér lengyel király, litván nagyfejedelem országait maradék nélkül fel kell, ill. lehet osztani. Megkerülhetetlen a kérdés: hogyan jutott, ill. juthatott a Rzeczpospolita, ez a kelet-európai nagyhatalom olyan mélypontra a 17. század közepén, amikor is a Lengyelországgal - Litvániával szomszédos országok állami létét kérdőjelezték meg? A Rzeczpospolita belső és külső válsága A hanyatlás jelei már a 17. század első évtizedeiben, III. Zsigmond (1587-1632) uralkodása idején megmutatkoztak. Az egy emberöltővel később Lengyelország történetét feldolgozó Jan Wawrzynec Rudawski egyenesen arról beszél mű-1 vében, hogy Waza Zsigmond uralkodási periódusa nagyon szerencsétlen időszaknak bizonyult, mert ekkor veszett el örökre Svédország Lengyelország számára, mivel Gusztáv Adolf (1611-1632) svéd király zdobywal Inflanty, pustoszyl Prussy (elfoglalta Livóniát, végigpusztította Poroszországot), a lengyel hadsereget eközben kétszer is tönkreverte. Ugyanennek az erélytelen, „inkább a békességre, mintsem a hadakozásra" hajló királynak uralma alatt dúlták fel a tatárok „több mint tízszer" a déli végeket, Podóliát.2 A17. század más történetíróinál — hogy csak Stephan Franciszek Medeksza, Wespazjan Kochowski nevét említsük — a Rzeczpospolita hanyatlásáért János Kázmér királyt (1648-1668) terheli a felelősség.3 1 Szilágyi S.: Első szövetkezés Lengyelország felosztására. Budapesti Szemle, 1875. 8. k. 290-331. 2 Rudawski W. J.: Historja Polska odsmierci Wladyslawa IV az do pokoju oliwskiego t. I. Petersburg - Mohylew, 1855. 4. /Rudawski: Historja Polska/ 3 Medeksza St. Fr.: Ksiçga pamiatnicza /1654-1668/ In: Scriptores rerum Polonicarum t. III. Krakow, 1875. Kochowski W.: Annalium Poloniae climacteris secundi, regnante Joanne Casimiro.
