Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Szent Ferenc követői vagy a szultán katonái? Bosnyák ferencesek a hódoltsági misszióban 747
796 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY szükség is volt a tanításra: 1659-ben Fra Bernardino Volascich azt jelentette Lippáról Rómába, hogy nagy erőfeszítéssel iskolát tart fent, ez igencsak szükséges, mert amikor megérkezett ide, a lippai misszióban, azaz a mezővárosban és a környező falvakban, „mindössze három embert talált, akik tudtak egy keveset írni és olvasni".194 A bosnyák ferencesek — a jezsuiták által oly örömmel kipellengérezett — tudatlansága tehát nagyon is viszonylagos volt. Összefoglalás A bosnyák ferencesek missziója ott érhetett el eredményeket, ahol számottevő délszláv lakosságra támaszkodhattak. Moldvából és Erdélyből kiszorultak a boszniai misszionáriusok, Bulgáriában azonban rendkívül sikeres — bár időközben a boszniai rendtartományról levált és bulgár szerzetesek kezébe került — missziót indítottak, Boszniában pedig soha semmilyen konkurensük nem volt. A magyarországi török hódoltságban a törökökkel ápolt jó kapcsolataik és az egyre népesebb délszláv lakosság miatt a boszniai ferencesek missziója igen eredményes volt, a Hitterjesztés Szent Kongregációja által támogatott valamennyi hódoltsági missziós kezdeményezés közül a bosnyák ferences misszionáriusok térítőmunkája volt messze a leghatásosabb. A magyarországi hódoltsági misszió a boszniai provincia szerzeteseinek csak mintegy egytizedét „foglalkoztatta", de a török uralom * alatti magyar egyházmegyék számára ez a külső segítség életfontosságú volt. 1683, a századvégi nagy háború kezdete a bosnyák ferencesek életében alapvető fordulatot hozott. Úgy tűnt, hogy végre ütött az oszmán uralom utolsó órája és két és fél évszázad után Bosznia felszabadul a török iga alól. A bosnyák ferencesek lelkesen üdvözölték az előrenyomuló keresztény seregeket, gyakran konkrétan is segítve a császári hadsereget: Nicolz Ogramich püspök és Luca Ibrishimovich püspöki vikárius is a keresztény csapatok között tábori lelkészként szolgált, katonai híreket továbbított, buzdította a keresztényeket, hogy keljenek fel a török uralom ellen.19 5 Boszniában valóban megjelentek a keresztény csapatok, ám a háború végén az ország ismét az oszmán birodalom tartománya lett. A törökök, uralmukat veszélyben látva, kegyetlen dühhel fordultak a bosnyák ferencesek ellen, a kolostorok nagy részét lerombolták, és a szerzeteseknek menekülniük kellett. A karlócai béke idején már csak öt kolostor állt Boszniában, bennük mindössze 26 ferences miséspap és 3 laikus testvér élt. 1708-ban Giovanni Battista di Vietri ferences vizitátor megdöbbentő képet rajzolt a boszniai katolikusok helyzetéről.196 A boszniai püspök pedig — mint egykor a 15. században — ismét a magyarországi Diakóvárra költözött, és a török uralom alatt élő híveitől elvágva élt.19 7 secolului al XVII-lea in vestül Transilvaniei strategii misionare. Verbum (Bucure^ti) 1995-1996. 7. 279-283. Lucián Periç: Le missioni Gesuite in Transilvania e Moldavia nel Seicento. Cluj-Napoca 1998. 93-119. 194 APF FV Vol. 6. Fol. 111. 195 Batinic: Djelovanje... II. 160. 181. 196 J. Jelenic: Kultura i bosanski franjevci. I—II. Sarajevo 1912-1915. I. 173. M. Batinic: Njekoliko priloga к bosanskoj crkvenoj poviesti. Starine JAZU (Zágráb) 17 (1885) 91-94. 197 Batinic: Djelovanje... II. 156-186.
