Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Cilleiek és Tallóciak: küzdelem Szlavóniáért (1440-1448) 45
CILLEIEK ÉS TALLÓCIAK KÜZDELME SZLAVÓNIÁÉRT. 77 tosan miben állt, egyelőre nem lehet meghatározni, azt viszont nagyon pontosan tudjuk, hogy mi volt a hét kinevezett kapitány feladata, mivel a dekrétum szövege napnál világosabb: a kapitányok megbízatása kizárólag arra szólt, hogy azokat, akik a kijelölt időn belül nem volnának hajlandók lerombolni az engedély nélkül épített erősségeket, fegyverrel kényszerítsék engedelmességre.18 7 Ami a dekrétum szövegében feltűnő, az az, hogy a területi hatáskörök kijelölésénél sem Erdélyről, sem Szlavóniáról nem esik szó. Ez pedig csak azt jelentheti, hogy a két területi különkormányzatra a kapitányok hatásköre nem terjedt ki. Ez Erdély esetében azért nem feltűnő, mert a Tiszától keletre illetékes kapitány, Hunyadi, egyben erdélyi vajda is volt. Mivel a Tiszától nyugatra és a Dunántűlon Újlaki volt az illetékes kapitány, elvileg Szlavónia is hozzá tartozott volna, de míg egyebütt végzett tevékenységére több adatunk van, szlavóniai eljárásának semmi nyoma.188 Ezzel szemben láttuk, hogy az országtanács a Cilleieket szólította fel egy olyan birtokvisszavételre, amely tipikusan a kapitányok hatáskörébe tartozott volna. Jóllehet az adat önmagában áll, amíg ezzel ellentétes információ fel nem bukkan, kénytelenek vagyunk feltételezni, hogy Szlavóniában a bánok, éspedig a rendek által elismert Cilleiek (legalábbis Ulrik) látták el a kapitányok feladatait. Bár az adataink meglehetősen hézagosak, úgy tűnik, hogy 1445 júniusától az élet a szokott kerékvágásban folyt Szlavóniában. Június folyamán Ciliéi Ulrik biztosan Szlavóniában tartózkodott, és semmi rendkívülit nem művelt: megjutalmazta a híveit és adományokat tett a helyi egyházi intézmények javára.18 9 Intézkedései azt sugallják, hogy maga is igyekezett hangsúlyozni a folytonosságot. Bár a zágrábi püspöki várak élére természetszerűleg saját híveit állította,19 0 egyebekben átvette a Tallóciak familiárisait,19 1 s magát Tallóci Matkó bán törvényes u-187 DRH 342. cap. V 188 Üjlaki kapitányi tevékenységéről több forrás is felvilágosítást nyújt. A legkorábbi az országnagyoknak még a pesti országgyűlésen kelt oklevele, amely a kijelölt királyi embert arra utasítja, hogy Alsólendvai Bánfi Istvánt és Pált szólítsa fel egy elfoglalt Fejér megyei birtok visszaadására, s a Bánfiak válaszáról „magnifico Nicolao de Wylak wayvode Transsilva.no et capitaneo necnon ceteris capitaneis illarum parcium per nos deputatis" tegyen jelentést, akik „superinde illud faciant iuxta formám prescripti decreti nostri, prout secum in talibus rebus et factis disposuimus, quid justius sibi videbitur faciendum." (1445. máj. 12.: DL 13851.). A második a fehérvári káptalan 1445. június 28-i oklevele, amelyben Rozgonyi János amiatt panaszkodik, hogy Újlaki mint generalis capitaneus regni Hungarie" ahelyett, hogy „de commissione prelatorum, baronum procerumque tocius regni Hungarie" visszaadatná neki a zavaros időkben tőle jogtalanul elvett Döbrököz, Tata, Csókakő és Vitány várakat, „ob favorem illorum qui dicta sua castra iniuste tenent" megtagadja az intézkedést (DL 13856.). A harmadik oklevélből, mely a pozsegai káptalan jelentését tartalmazza, az derül ki, hogy az országnagyok Pozsega megye hatóságát és Újlaki Miklós erdélyi vajdát mint kapitányt (capitaneo) utasították, hogy végezzenek vizsgálatot Otjavavár elzálogosításának és elfoglalásának ügyében, s a megye törvényszékén Miklós vajdát Parowcha-i János mint „homo et familiaris prefati domini Nicolai waywode per eundem sua in persona litteris suis mediantibus ad id specialiter deputatus" képviselte (DL 33796.). Ezekből az adatokból világosan kiderül, hogy a kapitányok eredeti feladata az igazságszolgáltatás meggyorsítása volt, s minden esetben az országtanács parancsára jártak el. 189 DL 34720. (Varasd, június 25.), DL 34786. (ua.), DL 34731. (Varasd, június 27.) 190 Ez ugyan csak Hrasztovica esetében adatolt (Zichy IX. 95.), de nyilván a másik két vár esetében is hasonló volt a helyzet. 191 Ciráki Tamás mellett, aki 1442 óta szolgálta a Tallóciakat (Engel P.: Archontológia II. 45.), vicebánja az a Bikszádi György, aki Matkó bán idejében zágrábi ispán és horvát vicebán is volt (uo. 37. és DL 34787). Zágrábi ispánná Zelnavári Bicskéié Lászlót nevezi ki, aki 1441-ben még a Tallóciak szolgálatában töltötte be ugyanezt a posztot (DF 276853.).
