Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Szent Ferenc követői vagy a szultán katonái? Bosnyák ferencesek a hódoltsági misszióban 747
SZENT FERENC KÖVETŐI VAGY A SZULTÁN KATONÁI? 769 összeszedte a templom és a missziósház mozdítható értékeit, - a továbbiakban Aracs faluban folytatott „magánmissziót".8 2 1676-ban öt bosnyák ferencesből állt a temesközi misszió, Giovanni a Derventa Lippán térített egy másik bosnyák baráttal, Elia a Dubocazzal, míg Aradon élt Frat Andrea ab Imotta. Egy ferences, Pietro a Citluc a falvakat járva gyóntatott-keresztelt, és Erdély határvidékén szolgálta a híveket Antonio Suglich, aki már rég elszakadt a rendi elöljáróitól.83 Az ismét konszolidálódott temesközi bosnyák ferences misszió felkeltette a boszniai szerzetesek figyelmét is: Míg Lippára korábban az olovoi kolostor tartott igényt,8 4 most a gvárdiánjuk vezetésével feltűntek a Temesközben a boszniai Tuzla kolostorának szerzetesei is, prédikáltak, térítettek, és persze főleg adományokat gyűjtöttek - a töröknek kiszolgáltatott boszniai kolostorok rá voltak utalva a missziókban gyűjthető alamizsnára. A bosnyák ferencesek szerették volna a Temesközt kivenni a belgrádi püspök, az egyébként szintén bosnyák ferences Matteo Benlich felügyelete alól, hogy ez a vidék a boszniai ferences püspökhöz tartozzon, de a misszió vezetője, Giovanni a Derventa (egyébként szintén bosnyák ferences) római útja során elszántan tiltakozott ez ellen.85 A Temesköz Magyarország egyetlen darabja volt, amely a karlócai béke után is török fennhatóság alatt maradt, az itt élő katolikusokról a bosnyák ferencesek gondoskodtak. A török uralom alatt élő Magyarország utolsó plébánosa is bosnyák ferences volt: a boszniai barátok budai kolostorából származó Michele Kokich, aid a horvát mellett a német és a magyar nyelveket is beszélte, sőt törökül is tudott. A hódolt Temesvár utolsó plébánosát a határon, de már magyar területen fekvő aradi ferences kolostorból (amelyet a bosnyák ferencesek éppen ez idő tájt engedtek át a bulgár barátoknak) küldte a boszniai provinciális Temesvárra, - 1715-ben, azaz egy évvel a város visszafoglalása előtt.86 Bosnyák misszionáriusok Pesten és Budán A bosnyák ferencesek látták el a 17. században Buda és Pest katolikus lakóit is. A 16. század második felében voltak „illír" nyelvű, azaz délszláv katolikus papok Budán, a törökök azonban később megtiltották, hogy az ellenségnek tekintett katolikus papok a legfontosabb várukban, a veszélyeztetett Budán lakjanak. Ezért amikor 1623-ban a hódoltságban missziózó címzetes bácsi apát, a raguzai Paolo Torelli Budán járt, mert testvére, egy gazdag raguzai kereskedő örökségét kereste, akkor csak nagy titokban misézhetett egy magánháznál. A miséjére azonban 82 APF SOCG Vol. 305. Fol. 180. APF FV Vol. 111-119. 83 APF SC Ungheria Transilvania Vol. 2. Fol. 8. 20. 49. 84. 94. 84 APF SOCG Vol. 179. Fol. 33. 34. Vol. 218. Fol. 97. 85 APF SOCG Vol. 269. Fol. 5. 86 APF Lettere SC Vol. 97. 1708. Fol. 414. Vol. 102. 1713. Fol. 195./v. Vol 99. 1710. Fol. 45. Vol. 98. 1709. Fol. 43. Vol. 104. 1715. Fol. 63. Vol. 101. 1712. Fol. 94/v. APF SOCG Vol. 566. Fol. 288-291/v. Vol. 562. Fol. 607. + 610/v. + 611/v.. Vol. 577. Fol. 59. + 62/v. Vol. 577. Fol. 60. + 61/v. Vol. 589. Fol. 32. + 34/v. Vol. 601. Fol. 467/r-v.. Fol. 262.+ 263/v. Juhász Kálmán: A Csanádi püspökség története. (1608-1699). Makó 1936. 159-169. Tóth István György: Raguzai Lajos, a hódoltság utolsó misszionáriusa. Egyháztörténeti Szemle (2000) 10-48.
