Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Szent Ferenc követői vagy a szultán katonái? Bosnyák ferencesek a hódoltsági misszióban 747
766 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY Bandini ekkor azt írta Rómába, hogy ha a személyével kapcsolatos moldvai tervek nem valósulnak meg, akkor küldjék a karánsebesi misszióba. A nagytekintélyű bosnyák misszionáriust azonban a Hitteijesztés Szent Kongregációja sokkal nagyobb feladatra szánta: A Kongregáció javaslatára 1643. december 16-án VIII. Orbán pápa kinevezte a bulgáriai romváros, az ókori Marcianopolis ekkor ismét életre hívott érseki címére, és Moldvába küldte apostoli adminisztrátorként.6 3 1644-ben ezért Desmanich — aki maga helyett Krassóváron Suglich atyát hagyta6 4 — átment Karánsebesre, és ott átvette a jezsuiták elhagyott missziós állomását. Emiatt később az ellene fordult bosnák ferences misszionáriustársai azzal vádolták meg, hogy a török területet elhagyva keresztény földre, az erdélyi fejedelemségbe ment. Ez igaz is volt, ám ott a református karánsebesi bánok legalább annyira akadályozták a missziót, mint a török pasák és bégek.6 5 Desmanich nemcsak a Temesközt járta rendületlenül, prédikálva-gyóntatva-térítve, de nagyobb utakat is megtett, évente bejárta Erdélyt, ahol a katolikusoktól gyűjtött adományokat a temesközi misszió számára, - mivel a misszió török területen feküdt, ellenfelei erre azt állították, hogy a bosnyák ferences az erdélyiek pénzét Törökországba hordja. Desmanich keresztelési anyakönyvéből kiderül, hogy milyen sikeresen térített, nemcsak a Temesközben keresztelt meg igen sokakat, (nemcsak gyerekeket, de sok felnőttet is), hanem kijárt keresztelni Erdély- J be: Gyulafehérvárra, Kolozsvárra, Hátszeg vidékére, sőt még Havasalföldre is. 1649 nyarán Desmanich Erdélybe utazott, hogy gondoskodjék két unokaöccséről, akiket a török fogságból váltottak ki, majd —• nyilvánvalóan a Temesközben idő- < közben tarthatatlanná vált helyzete miatt — tanácsért és támogatásért felkereste a moldvai Bogdánfalván régi patrónusát, a temesközi misszió alapítóját, Marco Bandini marcianopolisi érseket.66 A temesközi misszióban nem sokáig tartott az egyetértés a bosnyák ferences ' szerzetesek között. 1647-től kezdődően, majd különösen 1650-ben Desmanich, Thomasi és Suglich között komoly konfliktusok törtek ki, a szerzetesek kölcsönös feljelentéseikkel valósággal elárasztották a Hitterjesztés Szent Kongregációját. A vita a Rómában végre-valahára megkapott segélyösszeg miatt robbant lei, Suglich nem tudott elszámolni a pénzzel, mondván, hogy Desmanich megbízásából vett belőle mindenfélét, mire Desmanich tolvajnak nevezte a szerzetest.6 7 Thomasi előbb teljes mértékben Desmanich mellé állt, pár évvel később, 1650-ben azonban -— amikor már maga szeretett volna Desmanich helyére kerülni, mint misszióprefektus, — minden rosszat elmondott Desmanichról.6 8 63 Hierarchia catholica medii et recentioris aevi... 231. 64 APF SOCG Vol. 127. Fol. 386. 65 A bosnyák ferencesek a karánsebesi katolikusok düledező fatemplomát is elkezdték újjáépíteni, de a református bán, Barcsay Ákos ezt is megakadályozta. 66 APF SOCG Vol. 406. Fol. 271. Vol. 412. Fol. 129. 432. 363. 360. 345. Vol. 218. Fol. 377. 67 APF SOCG Vol. 93. Fol. 270/r-v. 288-290. (A vita egyik szakaszában, 1649. július 11-én Suglich kibékült Desmanichcsal, és ekkor azzal a meglepő kéréssel fordult a Hitterjesztés Szent Kongregációjához, hogy ha megkapják az ő leveleit, már ne adjanak hitelt az abban foglalt vádaknak: APF SOCG Vol. 218. Fol 377.) 68 APF SOCG Vol. 218. Fol. 353. 352.
