Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Szent Ferenc követői vagy a szultán katonái? Bosnyák ferencesek a hódoltsági misszióban 747
SZENT FERENC KÖVETŐI VAGY A SZULTÁN KATONÁI? 763 Marco Bandini és Elia da Posega igen sikeres missziót indítottak, több vármegye katolikusai számára nyújtva lelki vigaszt. A temesközi misszió központja, a templom mellett épített kis missziós faház, Krassóváron (Karasován) volt, török területen, de az erdélyi határ szomszédságában, itt Bandini működött, míg Elia da Posega térítette Lippa és a környező falvak lakóit. Bandini azt kérte a boszniai provinciálistól, hogy küldjön a missziójába hat miséspap szerzetest Boszniából, olyan sok a teendő e vidéken, de ennyi misszionáriust a bosnyák rendtartomány nem tudott nélkülözni. Marco Bandini ezért kezdetben Elia da Posegával kettesben missziózott, majd 1629-ben a boszniai provinciális ferences egy harmadik bosnyák ferencest misszionáriust is küldött ide, Giovanni da Immotát.45 A krassóvári misszió területének etnikai-nyelvi összetétele igen tarka volt, de a misszionáriusok megbirkóztak a feladattal. A református nemesekkel, mint írták, latinul érintkeztek.4 6 A bosnyák ferencesek az itt élő délszlávokkal könnyen megértették egymást, hiszen ugyanaz volt az anyanyelvük, a románokkal való érintkezést pedig megkönnyítette, hogy Bandini — akárcsak a legtöbb társa — jól tudott olaszul.4 7 A bosnyák ferencesek közül sokan valójában dalmátok voltak, az 1640-es években itt térítő misszionáriusok közül Giovanni Desmanich missziófőnökön kívül Paolo Horichich is a tengerparti Makarskából érkezett, Andrea Stipanchich a dalmáciai Omisból (Almissából), Antonio Suglich pedig Spalatoból ( jött. A nem dalmáciai származású bosnyák misszionáriusok egy része pedig, mint maga Marco Bandini is, (aki a boszniai Uskopjében, mai nevén Donji Vakufban I látta meg a napvilágot) itáliai kolostorokban tanulva sajátította el az olasz nyelvet. Bandini utódja a temesközi misszióban, a dalmát Giovanni Desmanich könnyen megtanulta a román nyelvet, hiszen míg kezdetben arról írt a Kongregációnak, hogy nem tud románul, ezért román nyelvú szolgát kell tartania,48 később már azzal érvelt a bíborosok előtt, hogy a Temesközben — ellentétben a világi papokkal — a ő és társai, a bosnyák misszionáriusok jól tudnak „vlach" nyelven.4 9 A temesközi misszióban eltöltött évek alatt Marco Bandini is megtanult románul, hiszen amikor 1639-ben egy időre ismét visszatért a Temesközbe, Székás faluban kilenc román anyanyelvű hívőt gyóntatott meg.50 1639-ben a temesközi misszióban rövid időre megfordult egy magyarul beszélő bosnyák ferences is, a szarajevói születésű Fra Filippo di Natale, aki a magyarországi, a Megváltóról elnevezett ferences rendtartományhoz tartozott, és a szegedi alsóvárosi ferences kolostorban, a hódoltsági hittérítés egyik legfontosabb 437^159. Uő: Szerb bevándorlás a török kori Magyarországra. In: Szomszédaink közt Kelet-Európában. Emlékkönyv Niederhauser Emil 70. születésnapjára. Szerk.: Glatz Ferenc. Bp. 1993. 75-88. 45 Tóth I. Gy.: A missziós faházból... s. a. 46 APF SOCG Vol. 218. Fol. 432. 47 1650. május 9-én Desmanich azt jelentette Lippáról Rómába, hogy Csanád vidékén a szegedi kolostor ferencesei térítettek, de ők mind magyarok, az ottani hívek pedig mind „illírek", azaz délszlávok, így nem tudják gyóntatni őket - ezért a Hitteijesztés Szent Kongregációja rendelje a bosnyák barátok temesközi missziója alá ezt a vidéket is. APF SOCG Vol. 218. Fol. 130. + 137/v. " 4 8 APF SOCG Vol. 179. Fol. 125. 49 APF SOCG Vol. 94. Fol. 196/r-v. Relationes... 16-20. 50 J. D. Suciu: Monografia mitropoliei Banatului. Timi§oara 1977. 79-85. J. D. Suciu-Radu Constantinescu: Documente privitoare la istoria Mitropoliei Banatului. Timi§oara 1980. 103-107. Adian Andrei Rusu: Ctitori si biserici din fara HaÇegului pana la 1700. Satu Mare 1997. 43^49.
