Századok – 2000

TANULMÁNYOK - Tóth István György: Szent Ferenc követői vagy a szultán katonái? Bosnyák ferencesek a hódoltsági misszióban 747

750 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY A római levéltárakban őrzött dokumentumokból azonban az is kiderül, hogy a bosnyák ferencesek önfeláldozó térítő munkája igen kedves volt nemcsak Bosznia és Bulgária, de a hódolt Magyarország, sőt Erdély és Moldva katolikus lakóinak is, akik megbecsülték a veszélyek közt térítő, a bajban is velük tartó boszniai ferences plébánosaikat. A bosnyák ferencesek a többi, a török felségterületén működő katolikus papnál sokkal „meghittebb" viszonyt alakítottak ki az oszmán birodalom hatóságaival. Ez a kapcsolat, ha a bosnyákok a katolikus egyházon belüli konkurenseiket a török katonák segítséggel üldözték, joggal borzasztotta el a fenyegetett raguzai, olasz vagy magyar papokat, ugyanakkor azonban ez a különleges viszony a többi hódoltsági katolikus papnál és szerzetesnél jóval nagyobb mozgásteret biztosított a számukra. A boszniai ferences misszionáriusok hódoltsági működése sajátos, eddig igen kevéssé ismert színfoltja a katolikus megújulás magyarországi egyháztörténetének. Eddig jórészt ismeretlen, a katolikus missziókat világszerte összefogó bíborostanács, a Hitterjesztés Szent Kongregációja (latin nevén Sacra Congregazione de Propaganda Fide) római levéltárában őrzött, kiadás előtt álló dokumentumok alapján kísérelem meg bemutatni szerepüket a hódoltsági katolicizmus történetében. A ferences rend boszniai megjelenése az eretnekeket üldöző inkvizícióhoz kötődött, és szorosan kapcsolódik a magyar egyháztörténethez, hiszen sok ferences a Magyar Királyságon keresztül érkezett Boszniába. A legismertebb közülük a híres-hírhedt inkvizítor, a később szentté avatott, Dél-Magyarországon és Boszniában egyaránt működő Markai Jakab (Jacobo di Marche) volt, aki 1436-tól a boszniai vikárius tisztét is betöltötte. Boszniában már a 13. század végén feltűntek a ferencesek, akik a bogumil eretnek egyház elleni harcot kapták feladatukul, és a pápától, aki egész Boszniát missziós területté nyilvánította, inkvizíciós megbízást is kaptak. Ezután sok országból érkeztek ide a szerzetesek: szászországi, angol, olasz, aragón ferencesek térítették a boszniai eretnekeket. A 15. század derekán, a ferences rend boszniai működésének virágkorában mintegy hatvan kolostorban éltek barátok. Mivel a bogumil eretnekség elteijedtsége miatt az országban alig volt katolikus világi klérus, a bosnyák ferencesek — a hagyományos egyházmodelltől eltérően — pápai kiváltságaik értelmében plébánosként is szolgáltak. Privilégiumaik szerint a rendtartománynak joga volt plébániák felállítására, betöltésére, a plébánosokat a ferences elöljárók nevezték ki, míg a barátok a kolostoraikat megnyithatták a hívek előtt és kiszolgáltathatták a szentségeket nekik, függetlenül a megyéspüspöki hatalomtól, feltéve, ha legalább kétnapi járóföldre nem lakott megyéspüspök - ezt a feltételt azután a magyarországi török hódoltságban sem volt nehéz teljesíteni.7 7 S. Dzaja: i. m. 151-191. Franciscus Florianus Nedic a Tolisa: Monumenta privilegiorum concessionum, gratiarura et favorum provinciáé Bosnae Argentinae. Vukovarini 1886. 107-126. Galla F.: Marnavics... 19-28. Josip Buturac-. Arhiv Propagande u Rimu i povijest juznih slavena. Croatica Christiana Periodica 2. И. 1978. 176-184. Slauko Kovacic: Crkva na skradinsko-kininskom podrucju i XVII. stoljecu prema izvjestama skradinskih biskupa Svetoj Stolici. Croatica Christiana Periodica 1. I. 1977. 24-33.