Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Cilleiek és Tallóciak: küzdelem Szlavóniáért (1440-1448) 45
72 PÁLOSFALVI TAMÁS zelhető volt tehát, hogy egy esetleges Tallóci-Cillei konfliktus esetén Frangepán majd az utóbbiak oldalán próbál elégtételt venni az 1437-ben Matkó bántól elszenvedett sérelemért. Márpedig egy ilyen szövetség adott esetben igen-igen veszélyessé válhatott. A várnai csatavesztés és a király eltűnése, úgy tűnik, kijózanítólag hatott a tisztábban látó államférfiakra, akik közös erővel próbáltak úrrá lenni a helyzeten. Miközben Hédervári nádor megpróbálta titokban tartani a tragédiát, Rozgonyi György országbíró még 1444 végén Észak-Magyarországra utazott, hogy tárgyalásokat kezdjen Giskrával és a neki engedelmeskedő városokkal.16 0 Fáradozásai a jelek szerint nem voltak hiábavalóak, mert 1445. február 11-én már arról értesítette Pozsony városát, hogy a felső-magyarországi városokkal és „a nagyságos Brandis-i Giskra Jánossal, szeretett fiunkkal, és az ő híveivel a béke üdvös szeretetében" egyezségre lépett, a harcoknak és rablásoknak véget vetettek, s készülnek az országgyűlésre, amely az egész ország nyugalmáról lesz hivatva gondoskodni.161 Eközben a többi báró, élükön Szécsi érsekkel és a nádorral, akikhez Újlaki Miklós mellett a csatából hazasiető Hunyadi János is csatlakozott, Székesfehérváron tanácskozott, s az ügyek fontosságára való tekintettel valamennyi előkelőt és a megyéket is külön levélben hívták meg az áprilisban Pesten tartandó 1 országgyűlésre.16 2 Úgy tűnt tehát, hogy közös erővel sikerül elejét venni az anarchiának, s fenntartani a keserves erőfeszítések árán éppen csak megszilárdított belső rendet. Csakhogy mire az országgyűlés április végén összeült, Szlavóniában ismét óriásit fordult a helyzet. Valamikor 1445 februárjában meghalt Tallóci Matkó.16 3 Január 31-én Maróti Lászlóval együtt még személyesen volt jelen a Valkó megyei Beletinc vár iktatá- 1 sánál,16 4 ahonnan talán a fehérvári gyűlésre készült, de oda már biztosan nem érkezett meg. A bán haláláról értesülve Benedek püspök és mentorai, a Cilleiek azonnal akcióba léptek. Előbb fegyveres erővel kiverték Zágrábból a néhai Matkó bán által Csupor Demeter mellé adott zsoldosokat és a hozzá szító kanonokokat, 160 144 5. január 12-én már Kassán van. DL 83719. 161 „scitis quomodo dantc domino cum dominis civibus civitatum superiorum sed et cum magnifico Johanne Gyskra de Brandis etc. filio nostro carissimo ас ad eosdem pertinentibus in bona pacis caritate uniti sumus et concordati, omnesque gwerre et depredaciones nunc partibus in istis per nostri medium bonomodo sunt disposite atque condescense, nuncque in instantibus diebus unacum ipsis dominis civibus civitatum ipsarum et cum ipso filio nostro aliisque prelatis et baronibus huius regni pro communi bono et tranquilo statu regni insimul intendimus convenire, agendo cum eisdem omnia illa que comodum dicti regni et statum concernunt pacificum" DF 250467. 162 Zichy IX. 91-92, Zala П. 524-525. A gyűlésről és a meghívókról az országnagyok 1445. június 18-i oklevelükben így emlékeztek: ,post emanacionem... litterarum pro habenda convencione generali regnicolarum proxime in civitate Pesthiensi celebrata per certos ex nobis pociores nuper ex Albaregali per singulos comitatus transmissarum" DF 222233. 163 Az időpont meghatározását Benedek püspök 1445. április 6-i levele teszi lehetővé (DF 248747.), amelyben azt íija, hogy március 10-én, Matkó bán halála után vette birtokba püspökségét. A püspök „decessum... satis miserabilem" említ, de úgy vélem, nincs okunk feltételezni, hogy a bán erőszakos halált halt, mert ennek egyetlen forrásban sincs nyoma. Ellenkező esetben legalább a Cillei-krónika megemlékezett volna erről a körülményről, amint ezt Jován peijel esetében tette. A püspök szavaiból alighanem csupán a „zágrábi püspökség javainak bitorlójával" szembeni gyűlölet sugárzik. 164 Radvánszky Béla - Závodszky L.: A Héderváry-család oklevéltára. I. Budapest 1909. 219.
