Századok – 2000
FOLYÓIRATSZEMLE - Flint; James: Az angol katolikusok és a tervezett brit-szovjet szövetség 743
744 FOLYÓIRATSZEMLE társai többségétől eltérően a spanyol polgárháborúban a spanyol nacionalistákkal szimpatizált. A németek Prágába történt bevonulása mind nyilvánvalóbbá tette még a legoptimistábbak számára is egy közelgő Németország elleni háború elkerülhetetlenségét. A Memel-vidék német megszállása, a lengyeleknek adott brit garancia és Albánia annektálása Angliát a Szovjet-Oroszországgal való komoly kapcsolatfelvétel irányába terelte. Sokan gondolták úgy, hogy háború esetén szükség lesz Keleten Szoyjet-Ororszországra. Chamberlain ennek ellenére sem hajlott a tárgyalások felgyorsítására. Mindhárom népszerű katolikus hetilap (Universe, Catholic Herald, Catholic Times, összesen kb. 200000 példányban jelentek meg) szenvedélyesen támogatta a miniszterelnököt. Az angol katolikusok többsége azonban valószínűleg osztotta honfitársai véleményét abban, hogy meg kell szerezni Szovjet-O-roszország segítségét egy esetleges Németország elleni háborúban. A vezető katolikus sajtóorgánumok viszont baklövésnek, sőt egyenesen bűnnek tartottak egy szovjetekkel kötendő szövetséget. A Catholic Herald egyik újságírója szerint az angolok nem mocskolhatják be magukat azzal, hogy méltatlan partner oldalán háborúznak. A Universe figyelmeztetett, hogy a Canterbury érsek kedvezően ítélte meg azokkal a szovjetekkel kötendő paktumot, akik gyilkos diktatúra árán erőszakolták ki a 'békét" országukban és szünet nélkül azon dolgoznak, hogy más országokban polgárháborút szítsanak. 1939 áprilisának végén egyre erőteljesebbé vált a szovjetekkel való szövetséget ellenzők hangja, amint azt a Catholic Times vezércikkének címe is sugallta: "Állítsuk meg az ateista diktatúrával kötendő szövetséget. Katolikusok nem harcolhatnak a szovjetek oldalán!" Az újság felszólította olvasótáborát, hogy írjanak leveleket valamenynyi napilapnak és ítéljék el a szövetséget. A jezsuiták lapja, a Month szerint a katolikusokat aligha kell emlékeztetni arra, hogy egy ilyen együttműködés veszélyes és nem méltó egy keresztényszámára. A Universe kifejezésre juttatta egyetértését Lord Halifax külügyminiszterrel, aki azt nyilatkozta, hogy a külpolitika irányítása sem nélkülözheti az erkölcsi megfontolásokat. Westminster érseke, Arthur Hinsley bíboros május elsejei magánlevelében megerősítette a külügyminisztert azon véleményében, hogy az erkölcsi megfontolások fontosak, mivel "a Szovjet-Oroszországgal kötendő szövetség lehetősége sok angolt tölt el aggodalommal. Félek, hogy sok hívő lelkiismereti konfliktust él meg hitbeli meggyőződése és a kormányzat iránti lojalitás lehetséges összeütközése miatt." Halifax a másnapi kormányülésen megemlítette az érsek levelét, amelyet a miniszter-elnök örömmel fogadott, hiszen őmaga is mélységesen bizalmatlan volt O-roszországgal szemben. (Május folyamán még az a kijelentése is elhangzott, hogy inkább lemond, minthogy aláírja az egyezményt.) A hónap végi kormányülésen egy Moszkvával kötendő igen laza megállapodás mellett érvelt csak. A néhány nap műlva Vatikánba látogató brit küldöttségnek azonban még emiatt is 'engesztelő' nyilatkozatot kellett tennie: "Őfelsége kormánya pusztán egy védelmi egyezményt köt a szovjet kormánnyal meghatározott feltételek mellett és adott időszakra, amely semmiféle ideológiai egységet vagy szövetséget nem jelent. Célja egyedül az, hogy segítséget adjon függetlenségük megőrzése érdekében Európa kisebb államainak." Egy neves író és megtért katolikus, Arnold Lunn hatalmas szópárbajt robbantott ki a The Tablet és más katolikus Црок hasábjain. Cikkét a következőképpen zárta: "egy nemzet, amely létéért küzd, ott kell segítséget keressen, ahol tud, tekintet nélkül vallási, politikai vagy ideológiai szimpátiájára." Volt, aki nála is tovább ment: "ha Franco megtehette, hogy dicső kereszteshadjáratában egy hitehagyott katolikussal (Hitlerrel) szövetkezzen, akinek a hit iránti gyűlölete ugyanakkora, mint a vörösök iránti gyűlölete, akkor mi is szövetkezhetünk Sztálinnal." Más vélemények azonban elfogadhatatlannak tartották, hogy "az emberek birtokaik védelmére tolvajokkal, életük védelmére pedig gyilkosokkal működjenek együtt." A német ideológia ui. nem fertőzte meg Francot, állították, a német csapatok az anarchia felszámolását segítették, míg az oroszok nem csinálnak titkot abból, hogy rendszerüket az egész világra exportálni akarják. Az ellenkező véleményen lévők a következőképpen válaszoltak: "van-e okunk feltételezni, hogy az angolok könnyebben befolyásolhatók, mint a spanyolok?" A Catholic Times szerint Oroszország egy egyedülállóan bűnös hatalom, mely a forradalom és rombolás mellett kötelezte el magát, ezért keresztény államok nem működhetnek együtt vele: "Ne fogd meg a kezet, melyet barátilag nyújtanak, mert az Júdás keze." Arnold Lunn, a heves vita kirobbantója annak a prófétai véleményének is hangot adott, hogy nincs ínyére a szovjetekkel kötendő egyezmény, de ez még mindig nem túl magas ár azért, hogy elkerüljék a német-orosz szövetség létrejöttét és ezzel a katolikus Lengyelország újabb felosztását. Az augusztus 23-án Moszkvában aláírt Ribbentrop-Molotov paktum természetesen óriási visszhangot váltott ki az angol katolikus sajtóban, amely egyértelműen kifejezte megkönynyebbülését, amiért sem Anglia, sem a nyugati világ nem kompromittálta magát a szovjetekkel.
