Századok – 2000

TÖRTÉNETI IRODALOM - Chakravarti; Sudeshna: German racism. An Old or New Disease (Ism.: Jemnitz János) 732

732 TÖRTÉNETI IRODALOM Sudeshna Chakravarti GERMAN RACISM An Old or New Disease K. E Bagacky and Co. Calcutta 1998. 90 o. A NEMET RASSZIZMUS Egy régi vagy új betegség Izgalmas, sok szempontból tragikus és minden jel szerint egyre fontosabbá váló történeti folyamatokról szól ez a könyv — amiről, hajói sejtem, a magyar nyelvű történeti irodalom mintha megfeledkezett volna (de legalábbis alig érintett). A könyvet egy éles szemű, kritikus hindu történész írta, a cálcuttai egyetem angol tanszékének tanára, aki kitűnően beszéli az angol mellett a német és a francia nyelvet is. Jelenkori kirándulása, 1991 és 1992-es tanulmányútja során nyelvi ismereteit kiválóan kamatoztathatta, amikor a németországi színes bőrű bevándoroltak körében sokoldalúan tájékozódott helyzetükről, és az írásos források mellett bőségesen élt az „oral history" módszerével is. Végeredményben ez a könyv sok szempontból megrázó, nem egy esetben a nagy és dicsfénnyel övezett eseményekről más megvilágításban, ugyanezen események, fordulatok „harmadik oldalát" mutatja be. Végig rákérdez a megdöbbentő események, a színes bőrűekkel szembeni „kilengések okaira", s erősen elgondolkoztatja olvasóját — végül is ez a szerző egyik fő és nem titkolt szándéka. A kötet előszavában a szerző elmondja, hogy munkáját 1991-1992-ben írta, lie 1994-ben újra hosszabb időt tölthetett Németországban, s a folyamatok nem javultak, sőt. Igaz, a kubai vendégmunkások eltűntek Németországból, de jellemző, hogy míg korábban a szélsőséges rasszista szervezetek, pártok nem juthattak be a parlamentbe — az 1990-es évek végére már ez is bekövetkezett. Mindezt súlyosbítja, — amit a messziről érkezett megfigyelő élesen exponál, — hogy Európának a német újraegyesülés után világossá vált: Németország lett Európa vezető tényezője. Ebben az összefüggésben teszi fel kérdéseit: mi a magyarázata az eklatáns rasszista borzalmaknak, emberek agyonverésének, házak felgyújtásának, olyan fiatalok esetében, akik sok évvel Hitler halála után születtek (sietve hozzáteszi, a rasszizmust nem Hitler találta ki és hozta Németországba), a nyugati, akár a keleti német területeken a sok évtizedes ellentétes, vagy legalább is nagyon eltérő neveltetés után. Chakravati visszanyúl a „messzi" múltba, az afrikai német gyarmatosítás korába és megrázó részleteket idéz fel a namíbiai, vagy német kelet-afrikai gyarmatok életéből, ahol az 1914 előtti időkben még kegyetlen rabszolgaság „virult" és a német peranyagok archivális adataira támaszkodva vázolja fel egyfelől ezeket a hajmeresztő viszonyokat, másfelől a gazdag német telepesek sokszor úgyannyira elborzasztó magatartását, gondolkodását is. Feljebb lépve ez áll a polgári és katonai vezetőkre is, akik az első világháború után Afrikából valamennyien tábornokként, ezredesként tértek vissza Németországba, de magukat győzteseknek tartották, s jellemzően, 1918 után a német jobboldal is így ünnepelte a hazatérő magas rangú, rasszista tiszteket. Közülük nem egy 1919-1920-ban már a tiszti különítményeseket vezette a hazai német munkások ellen, s útjuk tovább vezetett a náci pártba, hitleri rendszerbe s — mint Chakravati konkrétan rámutat — 1945 után is számosan megúszták a felelősségre vonást). Vagyis a gyökerek mélyre nyúlnak, s anélkül, hogy a jelenségeket leegyszerűsítené, érzékelteti, hogy sokszor nagyon világos folytonossági szálak is megfigyelhetők. Ami pedig a fiatalok körében érzékelhető jelenséget a habár nem tömeges, de nem is elszigetelt, szórványos rasszizmust illeti, hangsúlyozza a szerző, hogy a nálunk is jól ismert „kettős nevelés" ott is megtette a magáét. Vagyis a szülők és nagyszülők átörökítették azt, amit a hindu szerző úgy jellemez, hogy ennek a rossz örökségnek jellegzetes megfogalmazásai így hangoztak: „Végeredményben Hitler nem is volt olyan rossz", „a zsidók csak azt kapták, amit megérdemeltek" stb. A háttérhez hozzátartozik, hogy a szerző felidézi: hajdanán, még 1914 előtt feltalálták Németországban, hogy törvényesen tiltsák a színes bőrűekkel való vegyes házasságot. Ennek további, jelenkor-történeti fejezete, hogy mindezt miként élik meg a színes bőrű bevándorlók Németországban. A szerző kitér az 1918 utáni „színes bőrű németek" sorsára — akik persze nem voltak egyenjogúak az országban, hiába születtek német anyától. S megemlíti, hogy a német büszkeségen külön sebet ütött, amikor színes bőrű katonák jelentek meg megszállóként 1918-ban, 1923-ban — de 1945 után is. Ennek is nagy irodalma van. Rávilágít, hogy a német csoda megtörténtéhez hozzájárult az olcsó színes bőrű bérmunkások beengedése, ám ezek kis gettókba kerültek, és néhány színes bőrű elit-értelmiségit leszámítva, minden megkérdezett, legyen az kurd, török, mozambiki, kubai, indiai vagy bangladesi — vala-