Századok – 2000

TÖRTÉNETI IRODALOM - Metianstvo a obcianska spolocnost' na Slovensku 1900-1989 (Ism.: Vesztróczy Zsolt) 728

729 TÖRTÉNETI IRODALOM iparosítás, és a mezőgazdaságban dolgozók száma 1950-re 41%-ra, 1970-re pedig 20%-ra csökkent. Sajnos a szocialista típusú urbanizáció a kedvező statisztikai mutatók ellenére, a folyamat megkésettsége, annak erőltetése, valamint az előfeltételek hiánya miatt jóvátehetetlen károkat okozva, a városi polgárságnak. A vizsgált időszakban mindvégig a kisvárosok számbeli túlsúlya dominált az adott régió településtípusai között, és ez a tendencia máig meg is maradt. A harmincas években az ország lakosságának 2/3-a változatlanul 10000 fő alatti kistelepüléseken élt, és mindössze Pozsony és Kassa rendelkezett 100 000 fő feletti lakossággal (1930-tól, illetve 1970-től). Ugyanakkor a 2000 fő alatti kistelepülések jelentik a települések 87,3%-át, noha a lakosságnak mindössze 30,7%-a él csak itt. A kisvárosok világában már a múlt században kialakultak ugyan a legfontosabb polgári intézmények (pl.: gimnáziumok, egyesületek, színház, sétatér, korzó, sportpályák stb.), de számuk rendkívül alacsony volt, ugyanakkor a falusi életmód bizonyos szokásai (pl.: párválasztási szokások, marhavásár tartása stb.) változatlanul tovább éltek. A polgári értékrend és mentalitás kialakulását, annak elterjedését pedig olyan antikapitalista tényezők gátolták, mint az etatizmus, egalitásra való törekvés, paternalizmus, nepotizmus, klientizmus, szociális konzervativizmus, vallási fundamentalizmus, provincializmus, liberalizmus-ellenesség és antiszemitizmus. A helyzet alapvetően a két világháború között sem változott, mivel a legfontosabb pártok, függetlenül attól, hogy centralisták vagy autonomisták voltak, kizárólag agrárorientációt követtek. 1939 és 1948 között a városi polgárság a deportálások és kitelepítések miatt komoly veszteséget, 1948 után pedig teljes vereséget szenvedett, hiszen ez a számban már amúgy is meggyengült réteg állami alkalmazottá vált. Ebben a közegben az általuk képviselt értékrend is teljesen elsikkadt, mivel a városokba nagy számban beözönlő, sokszor a régi városlakók helyére költöző falusi lakosság túlsúlyba kerülve, saját viselkedési normáit és értékrendjét erőltette a településekre. Szociológiai szempontból a vizsgált időszakban a városi polgárságot alapvetően a kispolgárság dominanciája jellemezte, mely az iparban 1910-ben mintegy 38%-ot jelentett, míg 1930-ban 24%-ot. Ez a réteg nagyon ingatag, állandóan változó, függő helyzetben lévő volt. A különféle politikai fordulatoknak köszönhetően (pl.: árjásítás, benesi dekrétumok stb.) mindig újabb és újabb csoportok léptek a kiszorítottak helyére, azok tulajdonát örökölve. 1948 után egységesen számolták fel ezt a réteget, és 1977-re például a kistermelők aránya 1,8%-ra esett vissza. Nemzetiségi szempontból a mai Szlovákia területén lévő városokat legnagyobb részt a szlovák-német-magyar etnikai hármasság jellemezte, magyar-német és zsidó dominanciával, míg a szlovákok főleg a kistermelésben játszottak szerepet. A Monarchia széthullása után a csehszlovák állam a maga adminisztratív eszközeivel és a földreformmal javított ezeken az arányokon (pl.: bankszféra, vasút, gépgyártás stb.), de ez az elitváltás csak a cseh, nem pedig a szlovák rétegek térnyerését készítette elő, ráadásul ezek a beavatkozások, illetve a későbbiek a jogbiztonságot és a magántulajdonba vetett bizalmat csökkentették. Az ekkor kialakult cseh elit 1938-39-ben vesztette el vezető szerepét, amikor kénytelen volt visszatérni a cseh és morva területekre, majd 1945 és 1948 között a magyar és német nemzetiségű városi polgárság vesztette el végleg korábban birtokolt pozícióját. 1948 után a városi polgárságot, mint réteget, tekintet nélkül az etnikai hovatartozásra, teljesen felszámolták. Az a vallási sokszínűség, amely a századelőn jellemezte a területet, mind a mai napig megmaradt, de ezen belül a katolicizmus aránya volt a döntő (70% felett), a szlovák állam pedig eleve katolikusnak deklarálta magát, noha a protestáns elit az első köztársaság alatt jelentős pozíciókkal rendelkezett. Politikai szempontból a vizsgált időszakot nagyfokú ingatagság és viszonylag rövid, de gyors fejlődési periódusok jellemezték, melyek a politikai fejlemények függvényében változtak. Ezek a töréspontok (1938-39, 1945, 1948, 1968, 1989) nem kedveztek a szerves fejlődésnek, mert ezeket az államhatalom politikai alapon történő közbeavatkozása jellemezte. Ján Pasiak tanulmányában a városi polgárság és a polgári társadalom kapcsolatát vizsgálta a települések fejlődésének tükrében, ahol a szerző egy különös paradoxont vizsgál ezzel kapcsolatban. A polgári korban ez a réteg létezett, az aránya azonban rendkívül kicsi volt, amikor pedig ez megváltozott, már nem létezett a polgári társadalom. A városi polgárság a területi közösségek közé tartozik, melyre mint társadalmi rétegre egyfajta tulajdonosi-, műveltségi, élet- és kultúrszínvonal; társadalmi és viselkedési normák jellemzőek, melyeket a gazdasági és társadalmi életben betöltött pozíciói révén gyakorol. Életformájának külső jelei lakóhelye, típusának megválasztásakor, berendezésekor is érvényesültek.