Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Csősz László: "Keresztény polgári érdekek sérelme nélkül". Gettósítás Szolnokon 633
GETTÓSÍTÁS SZOLNOKON 1944-BEN 677 pirendi pontként szerepel ilyen irányú kérelme Scheftsik Istvánéval együtt.21 1 A lépés körülményeit érdemes részletesebben megvizsgálnunk, hiszen nem lényegtelen a megyei vezetők felelőssége szempontjából. A megyei levéltárban készült dokumentumkiadvány bevezetője szerint az alispán és a Központi járás főszolgabírója „nyíltan is szembehelyezkedtek a Sztójay kormány intézkedéseivel. Баку László belügyi államtitkár ezért mindkettőjüket lemondatta". Megtudhatjuk továbbá a kiadvány szerkesztőjének megjegyzéséből, hogy az alispán „a megyei közgyűlésen a deportálások ellen foglalt állást, ezért 1944-ben állásából felmentették".212 A szerzők nem közlik, milyen források nyomán dolgoztak, mindenesetre az eddig előkerült iratok nem igazolják, hogy a vármegye és a város vezetői akár közvetlenül, akár közvetve, passzivitást tanúsítva késleltetni próbálták volna a kormány intézkedéseit. A szegedi értekezleten kapott utasítások ismeretében feltétlenül át kellett gondolniuk felelősségüket, továbbá azt a kérdést, hogy mi lehet a német hatóságok célja a vármegyei zsidóság nagy részben munkára alkalmatlan tömegével. Nem kizárt, hogy kételyeiknek egymás között vagy a közgyűlésen hangot is adtak. Az is lehetséges, hogy Alexander azért döntött a visszavonulás mellett, mert nem akart asszisztálni ehhez a folyamathoz. A május 15-én megindult deportálások tervéről és történéseiről már jóval az értekezlet előtt tudomást szerezhetett. Alkalma nyílhatott az információszerzésre Endre László és Баку László szolnoki látogatása alkalmával is. A két államtitkár Rátz Jenő miniszterelnök-helyettessel együtt, hivatalosan a jűnius 2-ai légitámadás miatti részvétlátogatásként június 3-4-én járt Szolnokon.213 De nem kizárt az sem, hogy itt nem a deportálással kapcsolatos, \ hanem „csak" politikai jellegű összecsapás zajlott le, Endréék egyszerűen félre akarták állítani a kormányzóhoz feltétlenül hű „régi gárda" tagját és ő nyomásuk vagy fe( nyegetés hatására választotta a visszavonulást. Ezt látszik bizonyítani az is, hogy a i háború utáni Igazoló Bizottsági eljárás során enyhítő körülménynek számított, hogy az alispánt, illetve a főszolgabírót „a Sztójay kormány belügyi államtitkára lemondatta, mert szerinte az akkori politikai rezsimnek nem lett volna 100%-os kiszolgálója".214 Az, hogy személy szerint Baky mondatta le az alispánt, szintén nem bizonyítható, egyébként pedig a Belügyminisztériumban a közigazgatás irányítása Endre László kezében volt, így ez a döntés az ő hatásköre lett volna.21 5 Alexander és Scheftsik hivatalosan a június 12-i rendkívüli ún. kisgyűlésen jelentették be, hogy nyugdíjazásukat kérik, amit a június 20-ai közgyűlés el is fogadott. Tehát az alispán nem lemondott vagy leváltották, hanem „szabályszerűen" köszönt le, így távozása, tekintettel 61 esztendős korára és lejárt szolgálati idejére, a közvélemény számára nem is lehetett nagyon váratlan. A hónap végéig hivatalában maradt, megjelent a nyilvánosság előtt21 6 és írt is alá iratokat, bár az ügyek intézése már 211 SzML Tiszapüspöki k. ir. 2132/1944. 212 Dokumentumok... 20. és 60. 213 Nemzeti Jövőnk, 1944. június 6. 1-2. 214 SzML alispáni ir. к. k. 2404/1948. 2-3. 215 Endre felügyelete alá tartozott a Belügyminisztérium III. (vármegyei és községi), а IV (városi) és а XXI. (lakásügyi) osztálya. Lásd: Braham i. m. 416. 216 Például hivatalos minőségében meglátogatta a bombatámadások károsultjait. Nemzeti Jövőnk, június 27. 3.
