Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Csősz László: "Keresztény polgári érdekek sérelme nélkül". Gettósítás Szolnokon 633
672 CSŐSZ LÁSZLÓ bázást. Egyébként a vonatkozó rendelkezések szerint a tűzvédelem mellett a gettóba zártak légoltalmának megszervezése is a zsidó tanács feladata volt. Figyelemre méltó körülmény, hogy a szinte teljesen elpusztított pályaudvar, a gördülő állományt ért érzékeny veszteségek ellenére Szolnok alig több mint három hét múltán alkalmas volt a helyi, valamint fontos csomópontként a csendőrkerületi deportálások lebonyolítására. A VT. (debreceni) és az V. (szegedi) csendőrkerület együtt alkotta a sorrendben negyedik deportálási zónát. A szegedi városházán tartották meg június 10-én délelőtt 9 órakor azt a tájékoztató értekezletet, ahol a két csendőrkerület közigazgatási és karhatalmi vezetői részletes végrehajtási utasításokat kaptak a zsidóság gyűjtőtáborba szállításával kapcsolatosan. Ennek alapján a zóna területén hét gyűjtőtábort kellett felállítani, az egyik közülük Szolnokon létesült.18 4 A szolnoki zsidók közel egy hónapot töltöttek az elkülönített lakónegyedben. AIV. zóna kiürítési tervével összhangban június 16-án a reggeli órákban megkezdték áttelepítésüket a helyi cukorgyár területén kijelölt gyűjtőtáborba. Kérdéses, hogy pontosan mennyi volt a deportált szolnoki zsidóság létszáma. Az eddigi szakirodalom — az 1941-es népszámlálás 2590 fős adatát alapul véve — több mint 2000 főre teszi az ide kerültek számát.18 5 A tényleges adat már a megszállás idején jóval kevesebb volt ennél és április-május hónapokban folyamatosan csökkent. Ennek fő oka a munkaszolgálat volt, gyakorlatilag minden 18 és 48 év közötti helyi férfi ilyen okból volt távol. A gettó felállítása után néhány nappal is kézbesítettek még behívókat a beköltözöttek számára.18 6 Kisebb volt azoknak a száma, akik elköltöztek a városból rokonaikhoz, esetleg máshol dolgoztak és nem tudtak vagy nem akartak hazatérni. Gyakori reakció volt az üldöztetések során, hogy külön élő rokonok, ismerősök összeköltöztek - ebben az esetben különösen megyén belül volt nagy a népmozgás. Utóbbi inkább a kisebb települések felé irányult, a bombázásoktól való félelem miatt. Szolnok lakosságának jelentős hányada elhagyta a várost a tárgyalt időszakban, kiköltöztek a környező falvakba és tanyákra. Közöttük még az utazási tilalom elrendelése után is sok zsidó lehetett, emiatt a vármegyében több helyütt felhívták a lakosság figyelmét, hogy tegyenek jelentést az ott letelepedett zsidókról.18 7 Megjegyzendő, hogy a lakosság paszszivitása mellett a vármegye centrális fekvése, az esetleg menedéket nyújtó román vagy szlovák államhatár és a főváros nagy távolsága is csökkentette a menekülés, bujkálás lehetőségét. Az április 18-án kiadott hitközségi lista szerint a zsidóság lélekszáma a kivételezettek nélkül 1379 fő volt.18 8 Mivel ez minden szolnoki illetőségű zsidó polgár nevét tartalmazta, a távollévők számát le kell ebből vonnunk. Az utazási korlátozást követően a városba zárt zsidóságról pontos adatunk van: egy augusztusban kelt pol-184 Az értekezletre vonatkozólag lásd: Molnár J. i. m. 133-138., EBJ 522-525. 185 Braham szerint — aki Lévai Jenőtől veszi az adatot — a cukorgyári 4666 fő „mintegy fele" volt szolnoki. Braham i. m. 697., Lévai i. m. 146., 264. és 415. Valószínűleg innen ered a megyei levéltárban készült dokumentumkiadvány által használt adat is „több mint 2000" főről, bár forrást nem ad meg. Dokumentumok... 20. 186 A szolnoki zsidóság története 85. 187 SzML Jászjákóhalma dobolási könyv 1944. 188 Lásd a 83. sz. jegyzetet.
