Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Csősz László: "Keresztény polgári érdekek sérelme nélkül". Gettósítás Szolnokon 633
GETTÓSÍTÁS SZOLNOKON 1944-BEN 667 A zsidó tanács időközben többször kérte a városi vezetést az elkülönített terület kibővítésére. Fáradozásuk hozott is némi eredményt: a Jászkürt utca 7. számú házat a gettóhoz csatolták, miután tulajdonosai — az iratokból nem derül ki, hogy ők a gettó lakói voltak-e -— beadványban felajánlották az épületet gettó céljára. Bár ezzel együtt arra is engedélyt adtak a hatóságok, hogy a Jászkürt utca 5. alatt működő orvosi rendelő a gettótól szigorúan elkülönítve a helyén maradhasson, így a nyereség mindössze néhány négyzetméter volt.16 7 Mandelnek, aki kérelmeivel a vármegyeházán is gyakori vendég volt, ebbéli tevékenységét a zsidók mozgási szabadságát korlátozó rendelet kiadásának másnapján meg kellett szüntetnie. Alexander alispán hivatali szobája előtt május 13-ától „zsidó ügyben nem fogadok" feliratú cédula fogadta a kilincselőket.16 8 Az országszerte általános gyakorlattal összhangban a hatóságokkal való kapcsolattartás céljából csak a tanács tagjai hagyhatták el a gettót. Kéréseikkel végig kellett járniuk a hivatali lépcsőfokokat, mely óriási késedelmet okozott, tetézve a gettók egyébként is komoly gondjait. A bővítés ellenére sem sikerült minden szolnoki zsidót a belvárosi gettóba tömöríteni, így 144 embert a szandai gettóba kellett átszállítani beköltözésük másnapján, május 20-21. körül. Fürész Mihály csendőr alhadnagy, szolnoki őrsparancsnok utasítást kapott, hogy aznap délután kettőkor jelenjen meg a Csarnok utcában az átköltözés végrehajtására. A csoportot az alhadnagy és három járőr négyes sorokba rendezve, gyalogmenetben kísérték át a városon, a csomagokat és a járóképteleneket kocsin szállították. Megérkezésük után rövidesen megjelent Homoki László százados, aki a csoportot a Pusztaszandán lakó zsidókkal együtt a kijelölt szeszgyári épület helyett a hízó-marha istálló padlásterébe parancsolta fel. Itt létesült tehát a gettó - a tényről a közigazgatási vezetők csak utólag szereztek tudomást, egyetlen fennmaradt megyei irat sem tudósít róla, csak a népbírósági peranyagokban említik. A százados saját perében azt az eddig feltárt anyag alapján nem cáfolható állítást tette, hogy a szeszgyári padlás tele volt rakva terményekkel, ezért kellett a csoportot máshová helyeznie.16 9 Egyébként népbírósági perének ez az önkényes intézkedés lett egyik vádpontja, noha a változtatás lényegesen nem rontott az üldözöttek helyzetén. A gettó felügyeletét a legközelebbi település, Rákóczifalva csendőrőrse kapta feladatul. Parancsnoka, Székely Antal főtörzsőrmester az utasítások értelmében egy kéttagú járőrrel, 24 órás váltással éjjel-nappal őriztette a gettót. Homoki parancsa szerint a bentlakók a külvilággal nem érintkezhettek, kérvényeiket a rákóczifalvi őrsre küldték és onnan ő továbbította a tanácshoz, illetve a hatóságokhoz. Bevásárló bizottság működését sem engedélyezte Homoki, azt azonban lehetővé tette, hogy a szandai szőlőkből néhány gazdálkodó a gettóhoz vigye terményeit eladni.17 0 167 SzML Szolnok pm. ir. 12.142/1944. 168 MOL К 148. BM res. 1200. es. 485. és BFL Nb. XVII/1016/1948. (dr. Szabó Ferenc polgármester és társai pere) 255. 169 BFL Nb. 23.487/1949. (Homoki László csendőr százados pere) 138. 170 Für és z Mihály népbírósági perében igen részletesen számolt be a szandai gettóba költöztetés és a gyűjtőtáborba szállítás körülményeiről. Előbbiekről lásd: TH V-9665. (Fürész Mihály csendőr alhadnagy vizsgálati anyaga) 20-24.
