Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Csősz László: "Keresztény polgári érdekek sérelme nélkül". Gettósítás Szolnokon 633
650 CSŐSZ LÁSZLÓ Sorrendben utoljára érdemes említeni az egyes zsidó hitközségek részletes névjegyzékének elkészítését előíró április 4-ei bizalmas belügyminisztériumi rendeletet, melynek nyomán az összes magyarországi hitközség — ennek hiányában az adott törvényhatóság— összeállította a hatáskörébe tartozó zsidónak tekintendő személyek listáját. Külön kimutatást kellett készíteni a zsidó vallásúak, a zsidótörvények által érintett konvertiták és a kivételezettek számáról.8 2 Valamennyi négy példányban készült, a minisztérium mellett a helyi elöljáróság, valamint az illetékes csendőr- és rendőrparancsnokság rendelkezett ilyen listával.8 3 A szolnoki névjegyzék 595 családfőt, illetve egyedülálló személyt sorol fel név szerint, a házastársakkal és gyermekekkel együtt összesen 1379 főt említ, ehhez járult 80, a kivételezettek és kitértek listáján feltüntetett személy. Ez alapján Szolnok zsidósága a tragédia küszöbén a konvertitákkal és a harctéren lévő munkaszolgálatosokkal együtt 1459 főt számlált. A hitközségi elöljáróság a névjegyzékhez utóiratként hozzáfűzte, hogy az „összeállítás a jogi pontosság követelményeinek nem felelhetett meg", mivel elkészítői nem tudták, mely jogszabály irányadó a kérdésben és a rendelet nem tartalmazott e téren utasítást. Az előírások szerint a listán fel kellett tüntetni a családfők lakóhelyét, pontos lakcímét, valamint anyjuk nevét. A szolnoki listáról az utóbbi adat hiányzik, a listához fűzött megjegyzések szerint az időhiány és számos személy távolléte miatt. Sok vármegyei névjegyzék közölte megjegyzésként, hogy a rajta szereplők közül ki nem tartózkodik otthon munkaszolgálat vagy más ok, például internálás miatt, de a szolnoki listáról ezek az adatok is hiányoznak. Az egyes bonyolultabb esetekhez a listát aláíró Mandel Sándor részletes kommentárokat fűzött, a törvénycikkeket és paragrafusokat precízen idézve közölte, hogy milyen jogszabályok alapján tekinthető mentesnek az adott személy. A későbbi események során a kisebbik listán szereplők sem voltak biztonságban: többüket beszállították a gettóba, majd a deportálás alóli felmentés esetén is a rendőrhatóság szoros felügyelete alatt maradtak, ki voltak téve a feljelentés, letartóztatás veszélyének. Több név erről a listáról megtalálható a szolnoki mártírok névsorában. Ezzel egyidőben a német hatóságok nyomására a Magyar Zsidók Központi Tanácsa is készíttetett egy összeírást, ennek során minden hitközség nyomtatott kérdőívet kapott, melyen közölni kellett a lélekszámra, a vezetők személyére, a hitközség intézményeire és alapítványaira, azok vagyoni helyzetére vonatkozó adatokat. A Szolnokról visszaküldött kérdőív csak 1359-re teszi a közösség lélekszámát, az eltérés talán adminisztrációs tévedésből eredhet.8 4 A német megszállás idején a közösség a munkaszolgálatosokkal együtt kevesebb mint 1500 főt számlált, tehát lélekszáma 1941-hez képest körülbelül negyven százalékkal csökkent. Tény, hogy a háborús viszonyok — elsősorban a munkaszolgálatos veszteségek — következtében a születési és halálozási arányok jóval kedvezőtlenebbek lettek, bizonyos népmozgás is regisztrálható a megye kisebb települései, illetve Bu-82 6136/1944. VII res. sz. B. M. rendelet. Lásd: Az Endre-Baky-Jaross per. Szerk.: Karsai László - Molnár Judit. Bp., Cserépfalvi, 1994. (a továbbiakban: EBJ) 608., valamint SzML Szolnok pm. ir. к. k. 9232/1944. 83 Az iratot lásd: Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár (a továbbiakban: MZSML) T-65/1098. 79., mellékletét (névjegyzék): SzML Szolnok pm. ir. к. k. 9232/1944. 84 Adattár 671.
