Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Cilleiek és Tallóciak: küzdelem Szlavóniáért (1440-1448) 45
CILLEIEK ÉS TALLÓCIAK KÜZDELME SZLAVÓNIÁÉRT. 61 A török 1442. márciusi támadása Erdély ellen régóta ismert, az viszont nem, hogy ezzel valószínűleg egyidőben Szlavóniát is nagy török támadás érte. 1442. április 28-án ugyanis egy közjegyzői oklevél záradéka arról tájékoztat, hogy „a nagyságos Tallóci Matkó, Szlavónia, Horvátország és Dalmácia bánja Szlavónia összes nemeseivel és a köznéppel" a Szlavóniába betört törökök ellen vonult.93 Mi több, úgy tűnik, hogy ehhez a támadáshoz köthető Szrebernik ostroma is, amelynek során a várba élelmet vivő (és küldetését sikerrel teljesítő) Tallóci Frankó szlavón bán török fogságba esett.9 4 Azt sajnos nehéz eldönteni, hogy a két esemény, Matkó bán védekező hadjárata és öccsének önfeláldozó akciója milyen viszonyban állt egymással. Valószínű, hogy a törökök egyszerre több ponton támadtak, megosztva a védelmet, s miközben Matkó bán a Szlavóniába betört csapatok kiszorításával volt elfoglalva, egy másik török sereg Szreberniket fogta ostromgyűrűbe.95 Még érdekesebb kérdés, hogy milyen viszonyban állt egymással Mezid bég erdélyi betörése és a Szlavónia elleni támadás. Ha, ami több mint valószínű, a két akció összefüggött egymással, csak arról lehetett szó, hogy a török a déli magyar védelmi vonal teljes hosszában megpróbálta felmérni az erőviszonyokat. Minden jel arra utal, hogy Szlavóniában kevés sikerrel jártak, mivel a 93 „magnificus vir Matliko de Tollowcz regnorum Sclavonie, Croacie Dalmacieque banus cum omnibus nobilibus regni Sclavonie et toto commuai populo processerat contra rabiem perfidissimorum Crucis Christi persecutorum puta Turcorum qui protunc Sclavoniam irruerant..." (DL 34666.). Az oklevél regesztáját Mályusz Elemér már 1933-ban közölte (A szlavóniai és horvátországi középkori pálos kolostorok oklevelei az Országos Levéltárban. III. közlemény. Levéltári Közlemények VI. (1928) 129-130.), ennek ellenére tudomásom szerint még senkinek nem tűnt föl, hogy ez a betörés időben egybeesett Mezid bég Erdély elleni offenzívájával. 94 Az ostromra vonatkozó legfontosabb forrásunk I. Ulászló király 1443. február 27-i oklevele, amely Szentléleki Kasztellánfi Gáspár érdemeit beszéli el (DL 34715.). Eszerint Kasztellánfi nemrégiben inuper) Tallóci Frankó szlavón bánnal együtt élelmiszert vitt a törökök által szorongatott Szrebernik várába, de, miután feladatukat sikeresen teljesítették, és hazafelé indultak, a hitszegő bosnyákok árulása következtében mindketten fogságba estek. Kasztellánfi azonban nemsokára kiszabadult (minden bizonnyal a váltságdíj összegyűjtése végett), s megjelent Budán a király előtt. Ulászló ekkor a főpapok, a bárok és a nemesek tanácsára követségbe küldte Kasztellánfit Murád szultánhoz, s az megbízatásának sikeresen eleget is tett (peractis inibi tarn prudenter et pivvide ac sapienter quam solerter cum ipso domino Turcorum huiusmodi rebus et negociis pro quibus expediendis illac deputatus fuerat), majd visszatért az udvarba. Az események idejének meghatározásához véleményem szerint abból kell kiindulnunk, hogy Kasztellánfi az oklevél szerint ad instar ceterorum regnicolarum nostrorum ment Budára, s onnan a király de consilio prelatorum et baronum nostrorum ac regni nobilium küldte a szultánhoz. Ezek a kifejezések egyértelműen országgyűlésre utalnak, márpedig itt csak az 1442. júniusi budai gyűlés jöhet szóba, hiszen az 1442. esztendő másik ismert országgyűlését nem Budán hanem Hatvanban tartották (Mályusz E.\ Rendi állam 37.). Márpedig, ha Kasztellánfi 1442 júniusában tartózkodott Budán, a fogságban töltött időt is számolva éppen március-áprilist kapjuk az ostrom időpontjául, amikor, mint láttuk, Tallóci Matkó bán is fegyverben állt a szlavón nemesekkel. Matkó bán egyébként 1442. február 5-én Garicson datál (Zichy IX. 39.), s legközelebb ugyanott tűnik föl június 18-án cum quibusdam nobilibus dicti regni Sclavonie (DL 35578.). 95 Alighanem a szreberniki akcióhoz köthető az az 1442. október 30-án kelt oklevél, amelyben Pekwr-i Pál mester özvegye, Klára asszony azt állítja, hogy „dum et quando magnificus dominus Franko banus unacum suo exercitu contra sevissimos Turcos emulos Crucis Christi proficiscebatur, tunc domus ipsius domine Clare per stipendiaries ipsius domini Frankonis bani depredata omniaque bona ipsius asportata... fuissent" (Dl 35579.). Nagyon is elképzelhető, hogy a bán fogságba esésével uratlanul maradt zsoldosok kezdtek prédálni.
