Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Sallai Gergely: Az első bécsi döntés diplomáciai és politikai előtörténete 597
AZ ELSŐ BÉCSI DÖNTÉS ELŐTÖRTÉNETE '617 Az említett kifogások többsége itt Komáromban, a tanácskozáson is elhangzott magyar részről, a szlovák álláspont azonban a magyar kifogásokat nem vette tudomásul, ellenben felvetették, hogy az 1848-as vagy az 1880-as összeírások alapján alkossanak határokat. Többször emlegették Pozsonyt, mint a túlzó magyar követelések tipikus példáját, mondván, hogy ott soha nem volt magyar többség. (Ezzel kapcsolatban nem hangoztatták, hogy Pozsonyban szlovák többség sem volt soha, 1880-ban a város mintegy 70%-ban német lakosságú volt, 1910-ben kb. 15% volt a szlovákok aránya és 1930-ban a több tízezer cseh betelepülővel, valamint a statisztikai manipulációkkal érte el a „csehszlovák" lakosság az 51%-ot.) Teleki a népszámlálással kapcsolatos problémákon kívül arra mutatott rá, hogy a magyar javaslat tisztán etnikai szempontú, nemcsak a katonai szempontok, de a gazdasági és stratégiai megfontolások is lehetőleg teljesen ki lettek küszöbölve. A szlovák megegyezési szándék hiánya a határvonal részletes áttekintése során is megmutatkozott. Etnikailag vitásnak igazából csak Nyitra környéke, Jolsva valamint Kassa vidéke volt. A szlovákok a dualizmus kori magyarosítással összefüggő népszámlálási kifogásaik hangoztatása mellett, többek között ilyen jellegű éi-vekkel éltek: „Beregszász valóban magyar vidéken van, azonban itt a közlekedés és a gazdasági egyensúly nagyon fontos alapelvéről van szó."16 9 A szlovák fél stratégiájában a tudományos szempontok és az etnikai elv mellőzése mellett a vezérelv az volt, hogy minél kevesebbet adjanak vissza a vitatott területekből. A csehszlovák és kárpátaljai delegátusok 14 órakor a magyarok nélkül tartottak egyórás megbeszélést. Ennek jegyzőkönyve az említett szempontokat kendőzetlenül tárja elénk. Itt merültek fel azok az alternatívák is, amelyeket a következő két nap során fokozatosan felajánlottak a magyaroknak. Anton Granatier a következőket javasolta: „...engedjük át a Csallóközt (...) átadandó területbázisnak tekinthetjük az ógyallai, párkányi, zselízi járásokat, a losonci és lévai járások egy részét. Ha nagy lenne a nyomás, átengedhetnénk Lévát. (...) Átadhatjuk továbbá a feledi járást, részben a tornaijai járást, persze ügy, hogy Pelsőcöt meg kell tartanunk. (Pelsőc döntően magyar lakta település még ma is. — A szerző). Ellenvetés nélkül átengedhetjük a szepsi járást. Keleten a királyhelmeci járás jönne szóba. Az érsekújvári vasútvonalat azonban tartanunk kell." Ez utóbbihoz Viest tábornok — nem éppen az általános közép-európai megbékélés magasabb elveitől vezérelve - hozzáfűzte, hogy „az érsekújvári vasútállomást mindenképpen meg kell tartanunk, mivel nekünk szükségünk van rá, a magyarok ellenben nincsenek ráutalva sem az állomásra, sem a fűtőházra."(!)170 Rapant azt ajánlotta, hogy ezeket az érveket ne hangsúlyozzák a magyarok előtt. „Javaslataink kidolgozásánál és érvényesítésénél csakis a nemzetiségi elvvel érveljünk. A többi indokot hagyjuk meg magunknak."17 1 Az említettek mellett meg kell jegyezni, hogy Ivan Krno Prágába utazott, hogy a csehszlovák minisztertanáccsal — amely eddig nem adott direktívákat — megtárgyalja az engedmények azon legvégső mértékét, ameddig 169 ZÁZNAM. Október 11. 170 Zápisnica zo schődzy ceskoslovenskych a podkarpatoruskych delegátov delimitacnej komisie V Koraárne dna 11. X. 1938 о 14 hodine. (A delimitációs bizottság csehszlovák és kárpátaljai küldöttei ülésének jegyzőkönyve Komáromban 1938. október 11-én 14 órakor.) AMZV VI./4. 61.doboz 1938. 171 Uo.
