Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Cilleiek és Tallóciak: küzdelem Szlavóniáért (1440-1448) 45
CILLEIEK ÉS TALLÓCIAK KÜZDELME SZLAVÓNIÁÉRT. 57 lakozott a királynéhez.6 7 Ezzel azonban a küzdelem még nem ért véget. A csata után a két hadtest a jelek szerint ismét szétvált, és míg Maróti a Kórógyit uraló Baranyavárat foglalta el, Újlaki és Hunyadi Garai várait, Siklóst és Simontornyát ostromolta sikertelenül.68 Mivel Hunyadi, immár mint erdélyi vajda, április 8-án már Kolozsváron volt, ezek a hadműveletek legkésőbb február közepén lezárultak. Mindeközben Szlavóniában a jelek szerint nyugalom uralkodott, egészen februárig, amikor egy nagyobb magyar sereg, legalábbis a Cillei-krónika állítása szerint, a Cilleiek ellen vonult, de Szamobornál vereséget szenvedett Vitovec Jánostól. Ugyanerről a seregről Erzsébet királyné egy leveléből is értesülünk, aki viszont azt állítja, hogy az Erzsébet-párti csapatokat nem Vitovec vezette, hanem Szécsi János.6 9 A királyné a magyar sereg vezérei közül Marcali Jánost,7 0 Báníi Istvánt és Bánfi Derst nevezi meg. Egyebekben a két szöveg meglepően egybevág, s mindkettő kiemeli a magyarok szekereinek nagy számát. A kérdés az, hogy mit keresett ez a magyar sereg Szamobornál? Elképzelhető, hogy Marcaliék feladata volt az ellenség lekötése délen, amíg Ulászló a királyi sereg élén visszafoglalta a dunántűli várakat. Ha igaz a krónika állítása, hogy az ütközetre március 1-én került sor, akkor a két hadmozdulat valóban egyszerre indulhatott, hiszen Ulászló már feb-I ruár 12-én a Veszprém megyei Rédén tartózkodott.71 Pápán viszont a jelek szerint két teljes hetet töltött, ami csak azzal magyarázható, hogy itt várta be az őt támogató főurai?, bandériumait. Ulászló a késlekedés és Marcaliék veresége ellenére teljesítette a tervet, hiszen március végére így is visszafoglalta azokat a várakat, amelyeket Szécsi és Vitovec az előző év folyamán elfoglaltak.72 i Ulászló vezéreinek bátaszéki győzelme és a király fenyegető hadmozdulatai • láttán Erzsébet kétségbeesetten igyekezett a békét fenntartani legalább a saját támogatói, jelesül Frigyes király és a Cilleiek között. Ez nem ütközhetett különösebb nehézségbe, mert Ulászló készülő támadása egyaránt nyugtalaníthatta a királyt és a grófokat is.73 Erzsébet ennek megfelelően elérte, hogy a Habsburg-Cillei fegyverszünetet 1441. szeptember 29-ig meghosszabbítsák.7 4 Az óvatosság 67 1441. február 19-én Rozgonyi István pozsonyi ispán úgy tudja, hogy „de presenti Ladislaus banus unacum serenissima domina nostra regina est constitutus". DF 250460. 68 Turóci 239. 69 Iványi Béla: Bártfa szabad királyi város levéltára. 1319-1526. Bp. 1910. 68. Iványi a levelet Wagner (Diplomatarium Comitatus Sarosiensis. Posonii et Cassoviae 1780) után közölte, azzal, hogy az Nagyböjt valamely vasárnapja utáni szerdán kelt Sopronban. Telekinél (Hunyadiak kora Magyarországon. I. Pest 1852. 254. 2. j.) a dátum am Mitichen nach dem Samstage in Forfasten. Bár a levél eredetijét az Országos Levéltárban nem találtam meg, annak hiteléhez nem férhet kétség. 70 A szövegben szereplő „Wayde Janusch" nem lehet más, csak Marcali János. Teleki (1. az előző jegyzetet) Hunyadival azonosította, s szerepeltetését a királyné tévedésének tulajdonította, de nyilvánvaló, hogy itt a vajda nem tisztség, hanem név. 71 Sroka, Stanislaw. I. Ulászló itineráriuma (1440-1444). Történeti Tanulmányok IV Debrecen 1995. (A továbbiakban Sroka, Itinerárium) 26. Március 9. és 11. között az itineráriumban Körmend helyett értelemszerűen Kernend értendő. 72 Engel P.: Archontológia, Lenti, Pölöske, Kernend, Kígyókő várak alatt. 73 1441. március 22-én Jonann von Schaunberg stájer főmarsall egy pozsonyi polgártól kéri, hogy „du wellest uns ettwevil mär und Schickung als von wegen des kunigs von Polan oder in andern sacken, so dir dann yeczo wissenleich sein, pey disem unsern poten weiser des briefs verkünden": DF 241838. 74 Az 1441. március 12-én Ciliiben kiállított oklevél kiadását 1. Gr. Teleki Jóisef: Hunyadiak kora Magyarországon. X-XII. Okmánytár. Pest 1853-1857. (A továbbiakban: Gr. Teleki J. : Okmánytár). 96-97.
