Századok – 2000

TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: Területi integritás és területi autonómia. A magyar kormány 1920. évi felvidéki szlovák autonómia-terve 555

AZ 1920. ÉVI FELVIDÉKI SZLOVÁK AUTONÓMIA-TERV 589 egyenlő rangú bíróság fogja ellátni, amelynek összeállításánál a nemzeti szempontból való pártatlanság a legmesszebbmenő módon biztosíttatni fog. A panaszjog a bíróság előtt a közvetlenül sértett félen kívül az autonómia védelmében meg fogja illetni úgy a szlovák minisztert, mint Szlovenszkó kormányzóságát, a nemzeti jogok védelmében pedig a közvetlenül sértett felen kívül a szlovák minisztert is. Panasz tárgya lehet bármelyik állami vagy autonóm szervnek jogszabályellenes aktusa. A bíróság a jogsértő aktust hatályon kívül helyezheti és a szenvedett sérelem helyreállítása iránt az eset körülményeihez képest intézkedik. 3. A Szlovenszkó területi autonómiáját és a nemzeti jogokat szabályozó törvények alaptörvény jellegével ruháztatnak fel. 4. Szlovenszkó területi épsége és autonómiája a koronázó oldevélben biztosíttatni fog. Megokolás a tót autonómia alaptervezetéhez A tót kérdés ma már nem oldható meg tisztán egy általános nemzetiségi rendelet keretein belül, viszont a tótoknak adandó külön autonómia maga után fogja vonni a többi nemzetiségeknek azt a természetes törekvését, hogy ők is hasonló jogok birtokába jussanak. Éppen ezért a kérdés eldöntésénél két szempontnak kell érvényesülni. Meg kell adni a nemzetiségeknek mindazon jogokat, melyekre szükségük van, hogy faji képességeiket teljesen kifejleszthessék, másrészről azonban meg kell óvni a magyar állam egységét és magyar jellegét. Azzal mindenki tisztában van, hogy a tótságnak föltétlenül adni kell bizonyos jogokat, de a jogkiterjesztés mértékére nézve még nincs egységesen kialakult vélemény. A kérdés helyes megoldása nem könnyű dolog, mert ha az autonómia mértéke nem elégíti ki a tót népet, úgy az agitációnak örökké hálás talaja lesz a tót föld, viszont ha az autonóm jogok a magyar- államegységen ütnének rést, úgy a belső harcnak vetnők meg alapját. A helyes utat ezen kérdés tárgyalásánál talán az fogja megadni, ha a nemzetiségek elégedetlenségeinek okaira rámutatunk s az autonómia mértékét ahhoz szabjuk, hogy a múltban mi fájt a nemzetiségeknek s igyekszünk a súrlódási lehetőségeket ezek értelmében kiküszöbölni. A nemzetiségek elégedetlenségének egyik oka volt a magyar nyelvnek erőszakolása az iskolákban, hivatalokban és a közélet minden viszonylatában; a másik ok pedig a helytelen közigazgatásban keresendő. Hogy a nemzetiségeket megbékítsük, a legszélesebb alapon teret kell engedni kulturális és nyelvi érvényesülésüknek és a közigazgatást a saját kezükbe kell adni. Ha így a közigazgatási közegek hibájából a népet sérelem éri, nem fogja azt többé a magyarság rovására írni. Mivel a tót autonómia természetszerűleg prejudikál [=előre meghatározó! a többi nemzetiségnek, azt tartotta előadó miniszter úr elsősorban szem előtt, hogy a többi nemzetiségeknek adandó jogok kellő összhangba legyenek hozhatók egyrészt a tót autonómiával, másrészt a magyar állam ezeréves struktúrájával. Sokkal messzebb ment el a jogkiterjesztésben, nánt ahogy az az 1868-iki nemzetiségi törvényben a nemzetiségeknek biztosítva volt. Nem is annyira a maga egyénisége szabta meg ebben a mértéket, mint az a helyzet, melyet Jászi szerencsétlen nemze-