Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: Területi integritás és területi autonómia. A magyar kormány 1920. évi felvidéki szlovák autonómia-terve 555
566 TILKOVSZKY LÓRÁNT készek." Teljesen világos, hogy a Területvédő Liga beavatkozásairól, támadásairól van szó Bleyer és minisztériuma ellen, amely a kormány megbízásából és a területi integritás védelmét hangoztatva maga is, a legnagyobb titkolózás mellett tárgyal a nemzetiségekkel, és gyaníthatóan oly messzemenő engedményekre kész, amelyeket a Liga az ország területi egységét súlyosan veszélyeztetőnek, és így megengedhetetlennek tart. A Területvédő Liga a „tótokkal" való tárgyalást csak annyiban tartotta szükségesnek, amennyiben az a Horthy által tervezett felvidéki katonai bevonulás szlovák részről is kedvező fogadtatását készíti elő. A Huszár-kormány és a Bleyer-féle minisztérium ezzel szemben nem tartotta megfelelően előkészítettnek sem katonailag, sem politikailag a decemberben „Felvidék pacifikálása" elnevezéssel kidolgozott hadműveleti tervet.3 4 Fiaskótól féltek, s azon a véleményen voltak, hogy a szlovákokat ma már csak autonómia elégítheti ki, s hogy a békekonferencia magyar érdekű befolyásolására különben is legkevésbé tűnik alkalmasnak egy katonai kalandorakció, viszont egy nemzetiségi autonómiákra építendő konstrukció hatásosabb lehet. A „tót autonómia" ügyében a tárgyalások — nem utolsósorban a Területvédő Liga által szított autonómia-ellenes közvéleményre való tekintettel — a legnagyobb titokban folytak; a sajtó nem juthatott érdemi értesülésekhez. Szviezsényi egy későbbi bizalmas beszámolója3 5 szerint Csernoch hercegprímás (budapesti, Úri utcai) palotája volt az előzetes megállapodásról folyó tanácskozások színhelye. Az ezen résztvevők között említette a nemzeti kisebbségi minisztérium szlovák, rutén, és német főosztályának vezetőjét, tehát önmagát, Kutkafalvyt és Steuert, valamint a minisztérium élén állt Bleyert, akinek a kormány tette feladatává a megegyezés tető alá hozását. Említette, hogy Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszter kimentette magát, de jelen volt Dömötör Mihály, (akinek a második szegedi ellenforradalmi kormányban volt kezében ez a tárca.) Mint elmondta, jelen voltak „még egy páran". Más forrásból arra lehet következtetni, hogy szlovák részről Jehlicska és Kmoskó mellett részt vettek, mint „itt élő tót származású magyarok", Krechnyay Béla, Pechány Adolf, Bielek Antal is. Az éppen Olaszországban távollévő Dvorcsák 1920 január első napjaiban úgy érkezett haza, hogy most már kész volt a 18 pontból álló előzetes megállapodás,36 amelyet nem hoztak nyilvánosságra: 1. A felsőmagyarországi tótság, mint élő nemzetiség, mint különálló nemzet ismertessék el. 2. A felsőmagyarországi tótság kapja meg territoriális autonómiáját. 34 Godó Ágnes: A Horthy-rendszer kalandor háborús tervei 1919-1921. Hadtörténeti Közlemények, 1961. 1. sz. 112-144. 1. 36 Gálocsy Árpádnak „Szviezsényi Zoltán nyilatkozatai a Területvédő Liga nemzetiségi gyűlésein" című összeállítása tartalmazza az 1920 július 22-i ülésen Szviezsényi által adott bizalmas, jegyzőkönyvbe venni nem engedett tájékoztatást, amelyről azonban két résztvevő is titokban feljegyzést készített, és Gálocsyhoz juttatott. - MOL, K26, 1921 - XXXVIII - 13. 36 Esztergomi Prímási Levéltár, Csernoch, Cat. De. 2975/1919. - Csupán 1928-ban tétetett közzé a Magyarság július 11-i számában: „Milyen autonómiát akart adni a magyar kormány a tótoknak 1920-ban". A közlemény úgy tünteti fel bevezetőjében ezt a valójában előzetes megállapodást, mintha a kormány ezt fogadta volna el 1920 január 9-én.
