Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: Területi integritás és területi autonómia. A magyar kormány 1920. évi felvidéki szlovák autonómia-terve 555
AZ 1920. ÉVI FELVIDÉKI SZLOVÁK AUTONÓMIA-TERV 557 kevésbé azt, hogy miután december 30-án Kassa is cseh megszállás alá került, a Budapestre menekült Dvorcsák immár azt kezdte sürgetni a kormány nemzetiségügyi miniszterénél, Jászi Oszkárnál, hogy készítsen elő törvényt, amely széleskörű autonómiát helyezne kilátásba a Felvidék egész szlováklakta területének (Slovenská Krajina) ... a cseh-szlovák állam által igényelt, de még meg nem szállt kárpátaljai Ruténföld (Ruszká Krajna) számára december 21-én hozott autonómia-törvény mintájára.9 Jászi épp az ország integritása védelmében tartotta elkerülhetetlenül szükségesnek a nemzeti kisebbségeknek teendő messzemenő engedményeket, akár területi autonómiák formájában is, az országszerkezet föderatív átalakításával, Erdély kantonális berendezésével („Keleti Svájc").1 0 Előkészületben volt a hazai németek számára is egy autonómia-törvény, különös tekintettel az Ausztria által magának igényelt németlakta Nyugat-Magyarország (Deutsch-Westungarn) megtartására az eddigi magyar államkeretek közt, de német nemzeti kerületek létesítését tervezve az ország belsejében is, ami aztán különösen felháborította a Területvédő Ligát: az ország teljes felbomlasztását látta „a zsidó Jászi-Jakubovics hazaáruló terveiben". A német autonómia-törvény Berinkey Dénes kormánya idején, 1919 január 29-én jelent meg, amikor Jászi már nem volt tagja a kabinetnek, hanem a miniszterelnök foglalkozott a nemzetiségi ügyekkel is; a szlovák autonómia-törvény pedig csak március 11-én.1 1 Az autonómia-törvényekkel szembeni berzenkedést korántsem tudta leszerelni a békekonferenciára való hivatkozás, amely 1919 januárjában megkezdte tevékenységét, s amely előtt épp e törvényekkel próbálnák bizonyítani, hogy „az önálló fejlődés legszabadabb lehetőségét", ezt a wilsoni követelményt, Magyarország mily messzemenően kész biztosítani nemzeti kisebbségeinek.12 De a Területvédő Liga nemcsak az autonómiák miatt támadta a polgári demokratikus forradalom nemzetiségi politikáját, hanem azért is, mert ahelyett, hogy kereken viszszautasította volna a korábbi, forradalom előtti magyar nemzetiségpolitika miatti vádakat, a nemzeti kisebbségek sérelmeit jórészt elismerte, és egy, a Károlyi-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, Lovászy Márton által 1918 november 22-én kiadott rendelet révén1 3 , amely lehetővé tette a nemzetiségi községekben — az ország belsejében is — az anyanyelven való tanítást a népiskolákban, tulajdonképpen megtámadta három évtized „hazafias buzgalommal" folytatott szívós magyarosító iskolapolitikájának eredményeit. 9 Holger Fischer: Oszkár Jászi und Mihály Károlyi. Ein Beitrag zur Nationalitätenpolitik der bürgerlich-demokratischen Regierung von 1918 bis 1919. München, 1978. 81-176. 1. 10 Szarka László: Jászi Oszkár, a miniszter. In: Jászi Oszkár hazatérése. Szerk.: Litván György. Bp. 1996. 55-62. 1. Uő.: A Jászi-féle nemzetiségi minisztérium működése. In: 1918. Korszakvég-korszakkezdet. Szatmárnémeti, 1988. 355-368. 1. 11 A magyarországi nemzeti kisebbségekre vonatkozó programok, törvényjavaslatok, törvények és rendeletek 1827-1920. A Magyar Külügyi Társaság kiadása. Bp. 1922. 31-35. 1. A Magyar Népköztársaság rendelkezései. [A nemzetiségi autonómia-törvények elemzése Schönwald Pál: A magyarországi 1918-1919-es polgári demokratikus forradalom állam- és jogtörténeti kérdései. Bp. 1969.] 12 Lásd pl. „A Népköztársaság és a szabad tót nép" című, még 1918-ban kiadott brosúra fejtegetéseit. 13 VKM 206631/1918 sz. rendelet.