Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Boulet; Francois: A vesztes államok delegációi és a francia közvélemény a Párizs környéki békeszerződések tükrében (1919-1920) 503
540 FRANÇOIS BOULET Párizsban kritikusan fogadják Apponyi Albert gróf (1846-1933) kinevezését a magyar delegáció élére, de a szövetséges „utód"-államoknak sincs túlságosan ínyére a magyarok választása. Több egybehangzó vélemény szerint, a 73 éves Apponyi Albert gróf kiváló magyar államférfi, aki mindenekfelett hazája érdekeit tartja szem előtt. Sokan méltatják kedvességét, szónoki tehetségét, erőteljes, éles intelligenciáját, határtalan rugalmasságát, korának tiszteletreméltóságát, egyszóval kiválóan nemes egyéniséget látnak benne.13 0 Apponyi egyszemélyben ismert publicista, volt miniszter, a parlament volt elnöke és interparlamentáris konferenciákon Magyarország képviselője. Pártelnökként mérsékelt, konzervatív jobboldali nézeteket vall, védi a magyar arisztokrata és a régi, hagyományos monarchiapárti körök érdekeit. 1906-tól egészen 1910-ig vallás- és közoktatásügyi miniszter. Híres lex Apponyi törvényével (1907) ingyenessé teszi az elemi oktatást, de ezt ugyanakkor erőszakos magyarosítás kíséri, ami viszont a nemzeti kisebbségek heves tiltakozását váltja ki.131 A háború előtt és közben, sőt még 1919-ben is nyíltan németbarátnak vallja magát. Apponyinak ezek a„retrográd" vonásai, az tehát, hogy habsburghű „reakciós" mágnás, magyar „imperialista" „németbarát" vonásokkal, egyáltalán nem kelt bizalmat a republikánus Franciaország vezetőiben, ahogy a román, csehszlovák és jugoszláv utódállamok vezetőiben sem. Clemenceau mindhiába próbálja megértetni a magyarokkal, hogy ajánlatosabb lenne másvalakit választani a delegáció élére. Jules Laroche követ, akit pedig igazán nem lehet magyarbarát viselkedéssel gyanúsítani, így számol be Clemenceau Apponyi iránt érzett nyílt ellenszenvéről: „Mélységesen megdöbbentett a fogadtatásnak az a módja, amelyet a békefeltételek átvételére érkező magyar delegáció számára tartogattak. Apponyi, a delegáció elnöke, hosszú szakállú öregember, nemes fájdalommal tiltakozott a valószínűleg nagyon kemény feltételek ellen. Clemenceau bántó durvasággal fogadta a magyar államférfi védőbeszédét, aki látható felindultsággal állta a kirohanást, anélkül, hogy valamit is vesztett volna méltóságából. A távozó Tigris gúnyos kacaja igazán méltatlan volt a nagy államférfihoz."132 130 Document diplomatiques... i.m. lásd Sir George Clerc expozéit, 1919. november 19., 29. és december 1., 263., 288., 298-300. 131 George Castellan, Histoires des peuples..., 198. Molnár Miklós, Histoire de la Hongrie (Magyarország története), Párizs, Hatier, 1996., 295. 132 AMAE, A Paix, vol. 27, fol. 130., Graziani tábornok levele a hadügyminiszternek, 1929. november 29.; vol. 28, fol. 164, E. M. Armée, Ausztria, 1919. december 12.; fol. 173, Minisztériumi útbaigazítás, kéziratos levél, 1919. december 18.; fol. 175, távirat, Párizs, 1919. december 19., Minisztertanács elnöke Graziani tábornoknak. Hét évvel a háború kitörése előtt, Apponyi azt nyilatkozza Berlinben, hogy ha véletlenül egy Marslakó földre szállna, a német nyelvet kellene megtanulnia. Jules Laroche, Au Quai d'Orsay avec..., 99. Idézve La stratégie française de l'Entre-deux-Guerres (1918-1935) (A francia stratégia a két világháború között (1918-1935), Bern, Peter Lang, 1999, 126-os lábjegyzet, 73. Jules Laroche, a román ügyekkel foglalkozó komisszió francia tagja, akinek 1919 február-márciusában, a román-magyar határvonalak meghatározásakor sikerül keresztülvinnie javaslatát, a magyarok legnagyobb kárára. (A román ügyekkel foglalkozó komisszió ülései február 11-17-19-22, március 2.) Lásd még Jules Laroche, Au Quai d'Orsay..., op. cit., 73. és Febrice Meunier, La Paix des vainqueurs..., op. cit 34-37. Dankovics László és Pataki Gábor Zsolt, Clemenceau et la Hongrie..., op. cit. 178-179.