Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Boulet; Francois: A vesztes államok delegációi és a francia közvélemény a Párizs környéki békeszerződések tükrében (1919-1920) 503
A VESZTES ÁLLAMOK ÉS A PÁRIZS KÖRNYÉKI BÉKÉK 537 fektusa 10 óra 25-kor fogadja George Clemenceaut, a minisztertanács elnökét, akit a tömeg „lelkes éljenzéssel" üdvözöl. Ezután mindenki a kivilágított díszterem felé indul. William Martin protokollfőnök az aláírásra kijelölt asztal mellett várakozik. Ezen a napon a következő dokumentumok kerülnek aláírásra: elsőként a Szövetségesek Bulgáriával kötött békeszerződése; aztán a szerződés végrehajtásának protokollja; és az a jegyzőkönyv, amely engedélyezi Romániának a szerződés aláírását, nyolc napos határidőn belül; s végül a kisebbségek bánásmódjáról és szabad emigrációjáról szóló egyezmények. A bolgár delegáció vezetője, Sztambolijszki háromnegyed tizenegy körül érkezik meg, s foglal helyet a félkör alakú asztalnál. Öt Henry ezredes, az összekötő csoport főnöke előzi meg. Clemenceau rövid, határozott mondatokkal jelenti be az ülés megnyitását, és felkéri Sztambolijszkit a szerződés aláírására. Sztambolijszki gyors mozdulattal ír alá, s azonnal visszatér helyére, ahonnan merev testtartással nézi végig az előtte felvonuló, aláíró személyeket. Mikor azonban az utolsó személyre, Clemenceau-ra kerül a sor, nem tudja leplezni kesztyűt tartó balkeze ideges mozdulatát. Mivel a szerződésben csak kevés aláíró szerepel, a szerződéskötés hamar befejeződik. Románia és Szerbia távol maradnak a ceremóniától a nemzeti kisebbségekről szóló konvenció miatt. Csak néhány héttel később, 1919. december 6-án írják alá ezt az egyezményt, és a neuilly-i és saint-germaini békeszerződéseket. Tizenegy óra tíz percet mutat az óra, amikor George Clemenceau feláll s kijelenti: „Mivel a kívánt aláírások megtétettek, az ülés ezennel véget ér". Sztambolijszki, egy gyors üdvözlő mozdulatot intéz Clemenceau irányába, aki teljes jóindulattal viszonozza azt, és elhagyja a termet. A polgármesteri hivatal elé érve köszönti a tisztelgő csapatokat, s fedetlen fővel marad addig a pillanatig, míg gépkocsija mozgásba nem lendül, hogy szálláshelyére, a „Château de Madrid"-ba vigye.120 Csak egyetlen űjság, a La Presse de Paris számol be erről a „pompa nélkül és beszédek nélkül" lezajlott szertartásról, ami „azt a benyomást keltette, mintha egy külvárosban rendezett hivatalos ünnepség lett volna". Pedig Európa egyik legérzékenyebb része új határainak megállapításáról van szó. Meglepetést és nyugtálanságot válthat ki a külsőségek és az ünnepélyesség eme hiánya, és az a felületesség, amivel előkészítették és aláírták Európa „francia béké"-jét.12 1 Sztambolijszki mégis kellemes emléket őriz Neuilly-i lakosainak hozzájuk való viszonyáról. Henry ezredesnek írott utolsó levelében meleg szavakat intéz a helyi lakossághoz: „Elhagyva Neuillyt, amely július óta látta vendégül a bolgár delegációt, arra kérem Önt, hogy a magam, kollégáim és munkatársaim nevében szíveskedjék átadni a lakosságnak, a polgármester úr személyén keresztül, szívből jövő köszönetünket azért a korrekt és tapintatos magatartásért, amelyet irányunkban mindvégig megőrzött. 120 дм Neuilly-sur-Seine, II R414, Sophie Rouyer kutatása. „Bulgáriával kötött békeszerződés aláírása. 10 óra 30, csütörtök, 1919 november 27." Henry Corbel, Petite Histoire de Neuilly-sur-Seine (Neuilly-sur-Seine rövid története), Tous, Ed. Arrault et Cie, 1923., 140-143. 121 BMA Saint-Germain, L'Illustration, 1919. szeptember 27., „A szerződés átadása a bolgároknak" (1919. szeptember 19.) Quai d'Orsay; 1919. december 6. „Béke Bulgáriával", 448. (fénykép)
