Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Boulet; Francois: A vesztes államok delegációi és a francia közvélemény a Párizs környéki békeszerződések tükrében (1919-1920) 503
A VESZTES ÁLLAMOK ÉS A PÁRIZS KÖRNYÉKI BÉKÉK 531 be.9 8 Kari Rennert kellemes, mondhatni barátságos fogadtatásban részesíti minden helyi hatóság képviselője, a polgármestertől kezdve egészen Seine-et-Oise prefektusáig. Renner, a szíves fogadtatástól fellelkesülve Franciaországot felmagasztaló beszédet mond, az általa legszebbnek és legnemesebbnek tartott két foglalkozást véve példaként: a paraszti munkát és az újságírást. Az osztrák képviselők tizenhárom hetes saint-germaini tartózkodása fárasztó és monoton, pedig a helyi lakosság hozzájuk való viszonya jóval kedvezőbbnek nevezhető, mint a versaillesiaké a németekhez. Legalábbis így vélekedik a „Le Petit Réveil" helyi újság, de az a delegátus is, aki egy bécsi lapnak a következőket nyilatkozza: „Az osztrák-németeknek fenntartott városnegyed három utcájában sétálunk, a főutca az, amelyben dr. Renner kancellár lakik, és amit a helyi lakosok már el is neveztek «Osztrákok utcája»-nak. Talán még a történelembe is bekerül, anélkül, hogy csorbát ejtene a híres „Medici" ház reputációján. A delegáció tagjai nagyon elégedettek itt-létükkel, s ez a néhány nap pihenő igazi élvezetet nyújt az uraknak a több mint egyhónapos megerőltető szellemi munka után. A lakosság továbbra is nagyon diszkrét." A francia lapok persze eltúlozzák az osztrák-német jókedvet, túláradónak minősítve azt. A háborús ellenségeskedések dacára, a párizsiak már hozzászoktak a bécsi operettekhez és megszerették ezt a műfajt. Elevenen él emlékezetükben minden, ami Bécsből származik — könnyed múzsák —, és mindenben operettet sejtenek. Ennek talán az az oka, hogy az osztrák-németekhez hivatalosan közeledő francia kormány nem kíván semmilyen ellenséges érzületet kimutatni, hogy egyetlen kéz se szoruljon ökölbe, ha osztrák-német keresztezi útját; pedig soha, egyetlen tiszt sem fog kezet egy ellenséges ország állampolgárával, mert azt a francia kormány hivatalosan megtiltotta nekik. A franciák figyelemre és tiszteletre méltónak tartják dr. Renner egyszerűségét; neki személyesen kitűnő sajtója van. Őt követi Lammasch professzor, Slatin Pacha tábornok és dr. Klein, akiket úgy látszik, a francia közvélemény befogadott."99 Lammasch professzor „legnagyobb elégedettségének" ad hangot: „Dicséri a francia udvariasságot, és csak jókat mond a fogadtatásról."10 0 A németekkel ellentétben az osztrák delegátusok május 24-én meglátogatják St-Germain Ókortörténeti Múzeumát, Salomon Reinach igazgató kíséretében, sőt június 19-én a versaillesi kastélyt is.101 Egy saint-germaini újságíró jegyzetfüzetének egyik legmeglepőbb állítása a francia fogadás e nagyon szívélyes mivolta. Le Prou polgármester május 14-én 98 Ókortörténeti múzeum könyvtára, levéltár, fényképkollekció. BM Saint-Germain, L'Illustration, 1919. május 17, „Béke Ausztriával. A bécsi delegátusok érkezése", 517-518, fényképekkel. 99 ADY, 4M2/113, Bourgeois misszió, Saint-germaini összekötő csoport, Sajtókivonat. „Neue Freie Presse", Bécs, 1919. május 24., „Saint-Germain leírása", St-Germain, 1919. május 19. 100 AMAE, A Paix, vol. 27, 75, Franciaország megbízott képviselője Bernben. Beszélgetés Lammasch professzorral. 101 Michèle Bouron, „A saint-germaini béke", op. cit., 96. ADY, 4M2/113, 28 osztrák képviselő látogatása a versaillesi kastélyban, Poncet, különleges felügyelő és Bourgeois parancsnok vezetésével, július 19., reggel 10 óra. Speciális misszió jelentése Versaillesban, Államvédelem, 1919. július 21.
