Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Boulet; Francois: A vesztes államok delegációi és a francia közvélemény a Párizs környéki békeszerződések tükrében (1919-1920) 503
526 FRANÇOIS BOULET vetlen távirati és telefon-összeköttetésben legyenek Béccsel, Bern vagy Frankfurtam-Main központok beiktatásával. Ennek apropóján, berni jelentések arról számolnak be, hogy a saint-germaini cenzúra, a bécsit is megelőzve, nagyon aktívan dolgozik. Kizárólag olyan cikkek elküldését engedélyezi, amelyek minden gyanú fölött állnak, s elsősorban azokat, amelyek kedvezően nyilatkoznak egy „Német-Ausztria" létrejöttéről, vagy Ausztria Németországhoz való csatolásáról. Ilyen körülmények között nem csoda hát, ha a Saint-Germain-ból küldött beszámolók érdektelenek.77 Franciaország bécsi követe kelletlenül tapasztalja, hogy az osztrák delegáció vezető személyiségeinek még csak töredék része sem beszéli a francia nyelvet. Némi leereszkedéssel és paradox módon „imperialista" nosztalgiával beszél az 1918 október-novemberi forradalom során Ausztriában hatalomra került új politikai osztály képviselőiről. Hiszen a Quai d'Orsay e diplomatája számára a békekonferencián Ausztriát képviselő delegátusok nem a kozmopolita arisztokrácia soraiból kerülnek ki, — mint ahogy az a német vagy a magyar delegációra jellemző —, hanem egy sokkal szűkebb látókörű, új szociális réteg soraiból.78 Márpedig éppen ez a nyelvi hátrány különbözteti meg az osztrák delegációt az arrogánsnak ítélt németektől, (emlékezzünk csak a Trianon Palace hotelben 1919. május 7-én lezajlott eseményekre). Karl Renner és munkatársai különösen keményen bírálják a német delegációnak azt a „melléfogását", hogy nem fordított gondot Brockdorff-Rantzau beszédének írásos fordítására. Május 19-én, Saint-Germain-en-Laye-ben a Pavillon Henri IV szállodában a szövetséges és osztrák delegátusok két perc leforgása alatt kicserélik meghatalmazásaikat. Ezt követően különböző bizottságok alakulnak és dolgoznak itt a nyár egész folyamán, mint például a gazdasági és a háborús foglyok ügyét vizsgáló bizottságok. 1919. június 2-án délben, Saint-Germain Ókortörténeti Múzeumának „Kőkorszak" termében, George Clemenceau üléselnök, jobbján Woodrow Wilsonnal, balján pedig Lloyd George-al hivatalosan átnyújtja a békefeltételeket az osztrák delegációnak. Renner kancellár ezt megelőzően, hosszan készül erre a napra, mert beszédét feltétlenül franciául akarja elmondani. Munkatársai nem rejtik véka alá félelmeiket és kétségeiket nyelvismeretének hiánya miatt. Lammasch professzor csipetnyi iróniával meséli el ennek a valódi nyelvi erőpróbának anekdotikus történetét: „Saint-Germain-ben a jó kancellár hősiesen állt ki egy nem éppen diplomáciai jellegű erőpróbát. Sikerült érthető módon, franciául felolvasnia beszédét, pedig alig ismeri a francia nyelvet. Mindenáron Clemenceau nyelvén akart megszólalni, mert ez a részletkérdés nem tűnt számára közömbösnek: szerinte egy német nyelven elhangzó beszédet gőgös nagyképűségnek lehetett volna értelmezni. Renner, hogy bizonyítsa jószándékát, keményen gyakorolt, s vagy harmincszor olvasta fel 77 AMAE, A Paix, vol. 24, 60, Távirat, Bécs, 1919. május 9.; vol. 27, 84, Sajtóiroda, Bern, 1919. június 20.; 94-95., Bourgeois misszió, 1919. június 23. 78 AMAE, A Paix, vol. 27, 35-37, Aliizé nagykövet levele Pichonnak, Bécs, 1919. május 10. ADY, 4M2/113, Összekötő csoport, Bourgeois misszió, BR n°17, 1919. június 7. A Saint-Germainben elszállásolt újságírócsoport egyik tagját eltávolítják arrogáns és arisztokratikus magatartásáért, ami egyébként szöges ellentétben áll a többiek egyszerű viselkedésével.
