Századok – 2000

KRÓNIKA - Bartha Antal (1927-1999) (Sárkány Mihály) 499

500 KRÓNIKA Eurázsia jelentős része múltjának vizsgálata volt. Olyan témakör, amelynek kimunkálása egymást követő kutatógenerációk erőfeszítéseinek eredménye, s az egymáshoz illeszkedő adatok meglelése, összekapcsolása versengő vagy éppen egymást váltó elméletek sugallatát követve megy végbe, nem mentesen attól az igénytől, hogy minden kor a maga történelmévé avassa azt, ami a kívülálló számára csupán történet. Erre az aprólékos adatgyűjtést és a nagy távlatokban gondolkodást egyaránt igénylő munkára Bartha Antal, rövid angliai tanulmányok után, a magyar őstörténet színtereinek közelében fekvő városok egyetemein készült fel, Kazanyban és Ogyesszában. Az angol és az orosz tudományosság egyaránt nagy hatást gyakorolt gondolkodásmódjának alakulására. Ahogyan beszélgetéseink során elmondta, az előbbiből sajátította el az adatok és értelmezésük elkülönítésének fontosságát, az utóbbiból pedig a tények feltétlen tisztelete mellett az inspiratív teóriákat. Az egyetemi tanulmányokat követően az 1950-es években módja nyílt szovjet földrajzi és néprajzi expedíciók tagjaként bejárni Északnyugat-Szibériát, Közép-Ázsiát és Mongóliát nyomaiban látni még kultúrákat, amelyek mérvadónak tekinthetők, ha valaki a magyar ősidők életviszonyairól szeretne képet alkotni. 1954-ben hazatérve először a Nemzeti Múzeumban dolgozott. 1958 és 1976 között a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében, ezt követően pedig a Néprajzi Kutatóintézetben alkotta meg azt a megkerülhetetlen életművet, amely átgondolt monográfiákból, a „Magyarország története" kézikönyvsorozat általa szerkesztett első kötetéből, melynek jelentős részét ő írta és számos tanulmányból tárulkozik fel. Munkájában az a cél vezérelte, hogy nemzeti történelmünk az összemberi fejlődéssel kimutatott kapcsolatában nyerje el értelmét. Az őstörténet vonatkozásában ez két dolgott jelentett számára. Egyfelől elfogadhatónak ítélt társadalomfejlődési elmélet szerinti korszakolást, amelyet a marxista történetfelfogásban, s különösen Engelsnek „A család, a magántulajdon és az állam eredete" című művében talált meg - egy olyan fejlődésrajzban és magyarázatmódban, amely ott munkál a legfrisebb evolúciós teóriák mögött is. Ez a történetfilozófiai alapállás és az abból fakadó fogalomrendszer gondolkodásának keretet szolgáltatott, de nem a konkrét vizsgálódást helyettesítette. Ezen a nyomvonalon haladva nem csupán a magyar társadalom viszonyainak alakulását írta le a felvethető kezdetektől a feudalizmus kialakulásáig, hanem jelezte a történeti párhuzamokat is az európai feudalizmus peremvidékén Angliától Skandinávián át Kelet-Európáig. Másfelől jelentette ez a célkitűzés azt is, hogy a vizsgálódásoknak ki kell terjednie a magyar etnikum illetve előzményei másokkal érintkezésének minden lehetséges formájára, legyen szó akár az őshaza helye meghatározásának mindmáig vitatott kérdéséről, akár a Kazár Kaganátus bonyolult etnikai és vallási viszonyainak megvilágításáról, vagy a kelet-európai sztyepp műveltségi állapotának, életformáinak rekonstruálásáról. Ez a széleskörű tudás nyújtott alapot ahhoz, hogy a magyar őstörténeten túllépve, olyan, sokak által vitatott kérdésben is megfogalmazza alaposan végiggondolt véleményét, mint a román etnogenezis problémája. Munkamódszeréről legrészletesebben a magyar nép őstörténetéről 1988-ban közreadott összegezésében vall. A töprengő tudós beszélget velünk, aki nem hisz