Századok – 2000

KRÓNIKA - Szinai Miklós (1918-1999) (Gáspár Ferenc-Szűcs László) 497

498 KRÓNIKA dezett és 12 545 fascikulusnyiról készített repertóriumszintű jegyzéket. Munkája eredményeként jelent meg 1973-ban a Levéltári Leltárak sorozatban a „Belügyminisztériumi Levéltár 1867-1945. (1949.)" c. repertórium. Mint a belügyminisztériumi iratanyag referense — amely azokban az esztendőkben a MOL egyik legkutatottabb anyaga volt — mindenkor nagy segítőkészséggel állt a tanácsért és segítségért hozzá fordulók rendelkezésére. Kollégái — a kezelőktől az osztályvezetőig — nagy érdeklődéssel és tisztelettel kísérték azt az erőkifejtést, amelyet mint „kívülről jött" tanűsított, hogy levéltárosi munkáját magas szinten és eredményesen végezze. Az ötvenes évek egyre szigorodó és mind komorabbá váló időszaka felkavarta humánumát, az erőltetett, rosszul értelmezett internacionalizmus ellenhatásaként a gondolkodásában mindig meglevő magyar nemzeti kötődés felerősödött. 1956 jogos törekvéseivel azonosult, kevésen múlt, hogy 1957-ben nem zárták ki abból a pártból, amelynek a legnehezebb időkben illegális harcosa volt. A számára igen fájdalmas körülmények közepette sem vesztette el érdeklődését a társadalmi problémák iránt. Kiemelkedő szerepe volt abban, hogy a MOL 1956 után megmerevedett, fagyos légkörében olvadás induljon meg. Nagy erőfeszítést fejtett ki annak érdekében, hogy az 1956-os forradalomban vállalt szerepükért a levéltárakba „száműzött" egykori egyetemi tanárok, előadók, a politikai élet egyes korábbi szereplői értelmes feladatokat kapjanak és munkásságukkal pezsgést vihessenek a múlt századi és az 1945 utáni abszolutizmusból ötvöződött konzervatív levéltári életbe. Levéltáros munkájának csúcspontját a majd nyolc évig tartó — 1973-1980 — közötti bécsi kiküldetése jelentette. Mint hivatalos magyar levéltári delegátus a Bécsben őrzött, volt közös levéltárakban a magyar vonatkozású dokumentumok feltárása és mikrofilmezésre történő előkészítése terén hatalmas munkát végzett. A Haus-, Hof- und Staatsarchivban a magyar történelem legfontosabb külföldön őrzött forrásegyüttesében mintegy 2 600 000 pagina iratanyagot kutatott fel, jegyzékeit és küldött haza a MOL Hungarica Gyűjteménye, a hazai történeti kutatások számára. Elismerést azonban nemcsak fegyelmezett, szorgalmas munkájával váltott ki, de figyelmet keltett eredeti gondolkodásával, problémafelvető képességével, főleg pedig emberi, megnyerő barátságosságával az osztrák levéltáros kollégák, történészek, egyetemi tanárok körében is. A Bécsben megforduló magyar kutatók mindenkor hálával emlegették fáradhatatlan segítőkészségét, szívélyes vendéglátását. A bécsi kiküldetése alatt kiépült kapcsolataira jellemző volt, hogy évekkel hazarendelése után is számos alkalommal meghívták Bécsbe, Linzbe, Grazba, Salzburgba egy-egy konferenciára, előadásra, több írása megjelent osztrák szakmai folyóiratokban is. Bécsi kutatásai mellett dolgozott mint kutató-történész Münchenben a Bayerische Hauptstaatsarchivban, az Institut für Zeitgeischte-ben, a koblenzi Bundesarchivban és másutt is. Munkáiban elsősorban a Horthy-rendszer történetével, struktúrájával, Ausztria és Magyar-ország kapcsolataival, összehasonlító történetével (1867-1945), a munkáskultúra és az elitkultúra viszonyával, a nemzeti ellenállási mozgalmak (1939-1990) problematikájával, a magyar parasztság parlamenti képviseletével (1867-1990) és politikai antiszemitizmus (1939-1990) történetével foglalkozott. A fentebb jelzett témakörökből közel száz — magyar és német nyelvű — különböző terjedelmű publikációja jelent meg önálló kötetekben, szakmai és más folyóiratokban, napilapokban. Munkássága ma már