Századok – 2000

TÖRTÉNETI IRODALOM - Saját kezébe; ott ahol… Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Hadtörténelmi Levéltárban őrzött katonai irataiból (Ism.: Urbán Aladár) 480

TÖRTÉNETI IRODALOM 481 válogatását (pontosabban egy nagyobb volumenű korábbi válogatásból a jelen gyűjtemény összeállítását) Dr. Böhm Jakab ny. főlevéltáros végezte, s az ő munkája a fordítás is. Ennek gondosságáról és megbízhatóságáról csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk, miként a fordítónak arról az eljárásról, hogy az eredeti szövegben szereplő helynevek magyar megfelelőjét visszakereste, továbbá, hogy korban használatos, de ma már kevéssé ismert fogalmakat magyarázattal látta el. Minden dokumentum esetében nemcsak annak jelenlegi lelőhelyét adta meg, s jelezte, hogy a fordítás milyen jellegű okmányon (eredeti tisztázat, fogalmazvány, korabeli v. későbbi másolat) alapul, de — ha az irat Bécsből került elő — azt is feltüntette, hogy ott milyen állagban, milyen őrzési szám alatt szerepelt. A dokumentumok használatát megkönnyíti, hogy sorszámának, keletkezési helyének és idejének feltüntetése után rövid tartalmi kivonatban ismerteti annak kibocsátóját (ha megállapítható), címzettjét és tartalmát. A szerkesztő megjegyzéséből megtudjuk, hogy minden iratot teljes terjedelmében közölnek, az eredetieket — a szokásos korrekciók mellett — a korabeli helyesírás szerint, a fordításokat a mai gyakorlatnak megfelelően. A kötet időhatára 1848. március 27-től 1849. szeptember 9-ig terjed. A legkorábbi irat azonban, amelyben a Miniszteri Bizottmány a budai főparancsnokságtól fegyvereket igényel a nemzetőrségnek, valójában csak szimbolikusan áll a gyűjtemény élén. A legközelebbi dokumentum ugyanis már július közepén kelt, s csak december közepétől (a 12. sz. irattól) válik valóban érdekessé az anyag. Az iratok kronológiai rendje miatt térben távol levő fejlemények híradásai követik egymást, de néha azonos folyamatok dokumentumai közel kerülnek egymáshoz. Ilyenek pl. Görgey december 29-i és 31-i jelentései (25. és 28 sz. irat), vagy Klapka január 14-i intézkedései (51-52., 54-55. sz. irat). A tavaszi hadjárat fontosabb eseményeinek jelentései vagy rendelkezései (119., 123-125., 128-133., 136-147., 152-159. sz . irat) ugyanúgy fellelhetőek, mint ahogyan követhető Perczel Mór sikeres délvidéki hadjáratának eseménysora (166., 170., 179., 188., 196., sz. irat), vagy Budavár ostroma (156., 159., 161., 165., 167-168., 172., 176., 180., 183-184. sz. irat). Találunk jelentést a csornai ütközetről (200. sz. irat), Arad vára császári helyőrségének kapitulációjáról (214. sz. irat) — sa példákat még sorolhatnánk Bem jelentéseitől, vagy a július-augusztusi nagy jelentőségű eseményekről tájékoztató dokumentumokig. Ehelyett csak néhány érdekességet szeretnénk megemlíteni: az iratok között találjuk Görgey június 30-án Komáromból kelt levelét Kossuthoz (220. sz. irat), amelyben a Bécs elleni támadás tervét közli, s Ludvig János kormánybiztos ugyanaznap, s ugyancsak Komáromból írott levelét Kossuth-hoz (221. sz. irat), amelyben a szegedi koncentráció tervét helyteleníti, valamint Szabó Imre ezredes július 24-én Szegedről Görgeyhez intézett levelét (248. sz. irat), amelyben a kormányon belüli megosztottságról tájékoztat. Az ellenség oldaláról kezdetben Windisch-Grätz megindulásáról kiadott jelentései és rendelkezései érdemelnek figyelmet (12., 24., 40-41., 47-48., 99., 109. sz. irat), megjelennek Haynau rendelkezései (185., 225., 233-234., sz. irat), megtaláljuk Lüders orosz tábornok jelentését a temesvári csatáról (263. sz. irat), továbbá számos érdekes jelentést a világosi fegyverletételt megelőző és követő osztrák intézkedésről, hadmozdulatokról. Az előbbiekben hivatkozott dokumentumok természetesen csak a válogatás jellegét akarják érzékeltetni, s nem kívánnak akár érték, akár terjedelem szempontjából rangsorolni. (A legterjedelmesebb jelentés egyébként a 274. sz. alatt található, amelybe Colloredo-Mansfeld cs. kir. altábornagy számolt be az ácsi és pusztaharkányi ütközetről.) A kiadvány 306 dokumentuma révén tehát a szabadságharc fontosabb eseményeit vagy intézkedéseit mutatja be gyakorlatilag ismeretlen, sokszor nehezen hozzáférhető (pontosabban: olvasható) iratok, vagy azok fordításának publikálásával. A kialakult forráskiadási gyakorlat azonban megkívánta volna annak ellenőrzését, hogy a már kiadott Kossuth- vagy Szemere-iratok között nem jelent-e meg a gyűjtemény valamely dokumentuma, s akkor azt jelezni kellett volna. Ez számszerűségében könnyen ellenőrizhető lett volna, s akkor a kötet jelezte volna, hogy Kossuth és a kormány július 6-án Klapkához intézett utasítása megjelent már Kossuth Lajos Összes Munkáinak XV Kötetében. Ugyanígy jelezni lehetett volna, hogy Szemere három nyomtatványa és egy levele (43., 53., 69., és 113., sz. irat) már 1990-ben napvilágot látott a Hermann Róbert és Pelyvach István által kiadott kötet okmánytárában, amely munkát a szerkesztő felsorolja a kötet végén lévő irodalomjegyzékben. Az pedig kifejezetten sajnálatos, hogy ha leközölték Molnár Ferdinándnak Görgeyhez intézett levelét (150. sz irat), amely a tábornoknak a katonai diktatúra bevezetését javasolta, akkor jelezni kellett volna: a kutatás kimutatta, hogy a levél utólag készült hamisítvány. (Ld. Hermann Róbert: Molnár Ferdinánd memorandumai. Magyar Tudomány 1993. (11. sz) A kötet — ahol szükségesnek látszott — a szöveghez lábjegyzetben tájékoztatást, vagy fogalmi magyarázatot adott. Ezek döntő többségükben pontos, megbízható információkat nyújtanak. A recenzensnek azonban néhány esetben fenntartásai vannak. így a passus nyilvánvalóan szorost