Századok – 2000

TÖRTÉNETI IRODALOM - Napló Buda avagy Offen erős városának híres ostromáról (Ism.: Tulok Péter) 464

TÖRTÉNETI IRODALOM 465 E kudarcba fulladt vállalkozás után egészen 1598-ig nem került keresztény sereg Buda közelébe. Ekkor a tizenötéves éves háború ötödik esztendejében Mátyás főherceg Győr visszafoglalása után Buda alá vonult, és megkezdte annak ostromát. A Víziváros és a Gellérthegy elfoglalása után a kedvezőtlen időjárás beköszönte miatt november 3-án felhagyott az ostrommal és ő is elvonult. A következő évben Pálffy Miklós és Adolf Graf-zu Schwarzenberg irányítása alatt kétszer is megpróbálták bevenni a várost mindkétszer sikertelenül. 1602-ben végül a Hermann Russworm tábornagy által vezetett ostromló sereg azonban elfoglalta a Vízivárost és a Gellérthegyet, majd Pestet is bevette. Több sikertelen roham után, és a hír hallatán, hogy török felmentő sereg közeledik, a zord idő által sanyargatott sereg visszavonult, de Pestet megtartotta. A következő évben újabb ostromra nem nyílt alkalom, és 1604 szeptemberében a császári csapatok Pestet is feladták. A könyv bevezetése az 1686. év előzményeit részletesen mutatja be. 1683 tavaszán úgy látszott, a Habsburg-ellenes fegyveres mozgalom Thököly Imre javára dől el. Fő szövetségese természetesen a török volt. Kara Musztafa nagyvezír Székesfehérvárnál egyesült a krími tatár Girej dinasztia vezetője, Murád Girej kán seregével és a hódoltsági török erőkkel. Elfoglalták Pápa, Szentmártonhegy, Tata és Veszprém várát, majd Győr alá érkeztek. Thököly Imre előtt meghódoltak az alsó-magyarországi vármegyék, várak, városok is. Musztafa nagyvezír ezután Bécs ostromára vonult de Lotharingiai Károly a Német-Római Birodalom hadaival és Sobiesky János lengyel király seregével 1683. szeptember 12-én Kahlenbergnél szétverte a császárvárost ostromló török sereget. XI. Ince pápa hathatós közreműködésével 1683 legvégén már körvonalazódott a Szent Liga létrejötte. Az egyértelműen politikai érdekek által létrehozott szövetség 1684 tavaszán formálisan is megalakult. A kötet részletesen bemutatja Buda 1684. évi már a Liga csapatai által végrehajtott ostromát is. A város körülzárása július 15-én kezdődött meg. A Víziváros elfoglalása után az ostromlók felkészületlensége sok gondot okozott a fővezérnek, Lotharingiai Károly főhercegnek. A tüzérségi előkészítés elégtelennek bizonyult, az aknászok az ostromlók soraiban több kárt okoztak, mint a védőkében. Az osztrák várvédők elszántsága is jelentősen hozzájárult az ostrom sikertelenségéhez. A helyzeten nem sokat javított Miksa Emánuel bajor választófejedelem 8000 fős seregének megérkezése sem. Az addigi, kudarccal végződő rohamok után a tábori haditanács elhatározta, hogy egy helyre összpontosítva indítanak támadást. Az október 4.-én, a Déli Nagyrondella ellen indított roham azonban szintén kudarcba fulladt. Ahmed egri pasa eközben elfoglalta Pestet, és katonákat juttatott be Budára. A szövetséges csapatok harci elszántsága tovább csökkent, többek között a zsold kifizetésének elmaradása miatt. A császári hadvezetés november 3-án mindezek következtében végül elrendelte a csapatok visszavonulását. A most megjelent kötet sorra veszi a sikertelen ostromok tanulságait is. Rámutat arra, hogy a zavartalan utánpótlás kiépítése, és az ellenséges felmentő sereg felvonulásának megakadályozása mellett a rohamok alaposabb ostromtechnikai előkészítése is fontos lett volna. A szövetséges haderő alapvető hibája az volt, hogy nem rendelkezett tapasztalatokkal a török várak ostromában. Az első pillantásra korszerűtlennek tűnő magyarországi török várak fanatikus őrségeinek harci szelleme gyakran többszörösen felülmúlta a szövetséges sereg harci morálját. 1685-ben Aeneas Caprara tábornagy visszafoglalta Érsekújvárt, Jakob Leslie tábornagy seregei pedig felégették a török sereg utánpótlását biztosító eszéki hidat. Kevéssel ezután elfoglalták Thökölytől Eperjest, és a kuruc seregek egymás után adták fel a legjelentősebb felső magyarországi várakat: Tokajt, Kállót, Kisvárdát, Szerencset. Thököly Imre uralma szinte pillanatok alatt semmivé vált, elfogása egyes vélemények szerint záloga lehetett a békekötéseknek. December elejéig mintegy 17 000 kuruc katona állt át császári oldalra. Az 1685. évi hadjárat eredményeként tehát biztonságossá vált a szövetséges seregek legfontosabb utánpótlási útvonala, Érsekújvár elfoglalása pedig Bécset megmentette az állandó török fenyegetéstől, és Thököly Imre sem veszélyeztette többé a hadműveletek kimenetelének sikerét, hiszen katonáinak nagy része átállt a császár pártjára. így a török megszállta Buda szinte egyre reménytelenebbé vált. A bevezető tanulmány az 1686. évi ostrom előzményeit részletesen tárgyalva, hátteret ad a történések alapos megértéséhez. Az ostromló seregben az önkéntesek száma több ezer főre volt tehető, akik saját költségen, vagy az ellátás fejében harcoltak. Sok zsoldos katona a pogányok elleni küzdelem keresztényi kötelessége miatt vállalta a harcot, számuk jelentős volt. Az ostromló sereg létszáma mintegy 60 000 főre rúgott. A sereg élelmiszer-ellátása a korábbi ostromokhoz képest jelentősen megjavult. A kötet bevezetőjének mindezeken túl egyik központi kérdése, hogy a magyarok milyen létszámban képviseltették magukat az ostromló seregben. E szempontból igen figyelemreméltó hogy a napló írója külön kitér a magyar egységek bemutatására is. Az általa közölt számadatok alapján