Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Tusor Péter: Az 1639. évi nagyszombati püspökkari konferencia (A magyar klérus és a római kúria kapcsolatainak válsága és reformja) 431
AZ 1639. ÉVI NAGYSZOMBATI PÜSPÖKKARI KONFERENCIA 439 szék által történt elismerésére számos közelmúltbeli példát hoznak. Tininre I-vánczi János, Boszniára Ergelich Ferenc, Thelegdy János és Marnavich Tomkó János, Rosonra Zalatnaky György korabeli pápai megerősítését citálják.3 7 Számos példát azonban egyáltalán nem említenek.3 8 A főpapok kitérnek Erdély kérdésére is, s rövid történeti áttekintés kíséretében leszögezik, hogy a török függőség és a protestáns uralom ellenére az ország a magyar korona integer része. Hasonló álláspontra jutnak a hódoltsági és délvidéki egyházmegyékkel kapcsolatban is: „Ugyanis jóllehet a mostoha idők az országokat és tartományokat a magyar koronától nagyobbrészt a török és mások megszállása alá juttatta, mindazáltal tény, hogy felségtek ezen országoknak most is kétségbevonhatatlanul királya. Mivel pedig régebben is ezen országok említett püspökségeinek adományozási joga a királyhoz tartozott, úgy napnál világosabb, hogy most is felségtekhez tartozik, s hogy ez a jog töretlen." A püspöki kai- szerint nem engedhető meg, hogy a pápa az úgynevezett felszentelésre történő election (vagyis gyakorlatilag a királyi kinevezés egyházi megerősítésén) kívül a személy kiválasztásában bármi jogosultságot nyerjen, „ha nem akarjuk, hogy a püspökségek nemcsak hogy eljelentéktelenedjenek, hanem egyenesen meg is semmisüljenek Magyarországon, mit Isten ne adjon" — írják. Mindemellett hangsúlyozzák, hogy az országgyűlésen csak az uralkodó által kinevezett főpapoknak van szavazati joguk, s részletesen idézik a Szentszék befolyását a hazai javadalmak adományozásában visszaszorító késő középkori törvényeket.39 III. Ferdinándot felszólítják, hogy a magyar koronához tartozó összes érsekségre és püspökségre tartsa fenn jogigényét, még azok esetében is, amelyek velencei és raguzai uralom alatt állnak, bár ezek esetében elismerik, hogy a nehézségek egykönnyen nem hidalhatok át.40 A konferencia főkegyúri jogra vonatkozó fejtegetéseinek fontosabb elemei az eddigi kutatások nyomán már ismertek voltak, s gyakorlatilag Pázmány 1635-ben papírra vetett két értekezésén alapultak. Ezek egyikét mellékelték is a konferencia határozataihoz.41 A püspökök tehát felterjesztésükben nem szolgáltattak űj érvet a királyi jogok érvényesítéséhez. Az elhangzottak jelentősége abban áll, hogy a magyar egyház vezetése most először állt ki egy kiélezett helyzetben testületileg és határozatilag az egyházi javadalmak betöltésében Róma felfogásával ellentétes hazai álláspont mellett. Méghozzá nem egy alkalmi tanácskozás során, hanem scardonai, korbáviai, valamint a zenggi és boszniai püspökségeket említik. (Rosonról külön szólnak.) A magyar igények teljesebb felsorolása 1619-ből Lépes Bálint nyitrai püspök, kancellár összeállítá-I sában: Archivio storico della Sacra Congregazione per l'Evangelizzazione dei Popoli (o de Propaganda Fide), Scritture, Dalmazia, Miscellanea, vol. 3, fol. 135TM. Ezzel gyakorlatilag megegyezik ( csupán ) Svidnicet hagyja el) Levakovich Ráfael 1645. évi kimutatása. Ez utóbbit lásd Fraknőr. Oklevéltár, 205-206, n. 157. 37 Talán Zalatnaky kivételével helyesen. Vö. Hierarchia Catholica medii et recentioris aevi TV, ed. Gauchat, Patritius: Monasterii 1935 (HC IV), 337. 119. 297. 38 Vélhetően mert külföldiek voltak, mint például Requesenz rosoni, Montopoli ansariai, Strasser tinini (Temnensis) püspökök, s az idegeneknek történő — mint azt az alábbiakban látni fogjuk — címadományozásokat ellenezték. 39 1495/III. tc. és 1514/LXV tc. 40 Ez utóbbi PL AEV n. 204, föl. 26-27. 41 PL AEV n. 204, föl. 30-32. Kiadva: POL II, 565-568, n. 945. (1635. április 10.) - Valószínűleg Pázmány másik, 1635. jún. 16-án írt értekezését (PÖL II, 589-592, n. 960.) küldték meg februárban Gonzagának. Lásd fentebb a 16. j-t.
