Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Tusor Péter: Az 1639. évi nagyszombati püspökkari konferencia (A magyar klérus és a római kúria kapcsolatainak válsága és reformja) 431
432 TUSOR PÉTER A magyar egyház állandó római agentúrájának megteremtését előirányzó rendelkezés csupán óhaj maradt, az anyagi fedezetére szánt sági prépostságot II. Ferdinánd (1619-1637) nem sokkal később — éppen Pázmány közreműködésével — Lósy Imre váradi püspöknek adta.3 Pedig a helyzet rendezése már ekkor sem túrt volna halasztást, hiszen az 1630-as évek csak további bonyodalmakat hoztak magukkal. Rómában egyre több magyarországi püspökség esetében vonták kétségbe a királyi adományozási jogot, s a kiterebélyesedő pápai bürokrácia útvesztőiben a viták által nem érintett főpapi székek uralkodói betöltésének szentszéki jóváhagyását is egyre nagyobb nehézségek árán sikerült csak kieszközölni. 1633-tól kezdődően csupán Lósy Imre nyert egri püspöki (1634-1637) és esztergomi érseki (1637-1642) kinevezéséhez pápai megerősítést (confirmatio), s a Pázmány halálát követő áthelyezések és újabb püspökkinevezések nyomán egyházjogilag teljes káosz uralkodott el a hazai katolikus hierarchia soraiban. 1639 őszére az ország területén Zenggtől Nagyszombatig mindössze 6 felszentelt püspök működött, s közülük csak az agg Agatich János zengg-modrusi püspök, valamint az esztergomi és kalocsai érsekek kormányozták kánoni érvénnyel egyházmegyéjüket. Mindez már sűlyosan veszélyeztette a katolikus restauráció sikerét, hiszen a trienti zsinat által szabályozott reformok kulcsfigurája éppen a hívei között lakó, azokat rendszeresen vizitáló, tanító felszentelt püspök volt.4 A magyar egyház római dolgainak elrendezését nem lehetett tovább halogatni. A hazai katolicizmus és a Szentszék viszonyaiban mérföldkőnek számító püspökkari konferencia 1639. szeptember 25-én ült össze a nagyszombati prímási palotában.5 I. A konferencia közvetlen előzményei Az értekezlet összehívásához a végső lökést az 1639 tavaszát az Örök Városban töltő6 és onnan dolgavégezetlenül hazatérő Jakusith György veszprémi neve alatt kiadott határozatok megtalálhatók még: Pázmány Péter összegyűjtött levelei I—II, kiad. Hanuy Ferenc, Budapest 1910-1911 (PÖL), I 693-699, n. 466-477. 3 1628. júl. 7-én. Archivio Segreto Vaticano (ASV), Archivio della Nunziatura in Vienna, Processi dei Veseovi e degli Abbati, n. 64. 4 A trienti zsinatnak a püspöki renddel kapcsolatos tárgyalásaira: Trisco, Robert: The Debate on the Election of Bischops in the Council to Trent, The Jurist 34 (1974) 257-291. A püspök szerepének értékelésére: Alberigo, Giuseppe: L'episcopato nel cattolicismo post-trientino, Christianesimo nella Storia 6 (1985) 79-91. 6 A értekezlet ténye eddig sem volt ismeretlen a történeti kutatás előtt. Fraknói Vilmos tért ki rá két oldal erejéig a Magyar királyi kegyúri jog Szent Istvántól Mária Teréziáig c. munkájában, ám az ülésről készült terjedelmes memorandumot — mint írja — nem sikerült megtalálnia (Budapest 1895, 355-357.). Fraknói a néhány nunciusi jelentésen és államtitkári jegyzéken, valamint a főpapok kérésére Rómába küldött uralkodói leveleken alapuló áttekintését néhány évvel később szinte szó szerint újraközölte. Vö. Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római szentszékkel. III: A mohácsi vésztől Magyarországnak a török járom alól fölszabadításáig, Budapest 1903, 355-356 és 543-544, 1204-1208. j. - Galla Ferenc csupán egy rövid hivatkozás erejéig említi a ülés határozatait: „az 1639-iki nagyszombati püspöki értekezlet határozatának másolata megvan a prímási levéltár Lósy-csomójában is". Simándi István választott erdélyi püspök pápai kinevezésének ügye, Notter Antal Emlékkönyv. Dolgozatok az egyházi jogból és a vele kapcsolatos jogterületekről (szerk. Angyal Pál-Baranyay Jusztin-Móra Mihály), Budapest 1941, 586, Íj. 6 1639. április 26-án, szálláshelyéről, a jezsuiták római Sant'Andrea noviciátusából írt levelében kért először kihallgatást Francesco Barberini bíboros-államtitkártól. Galla Ferenc: Harminckilenc kiadatlan Pázmány-levél, (Olaszországi Magyar Oklevéltár), Vác 1936, 76*777*, n. 105. - A Rómába utazó veszprémi püspök néhány kisebb ügy elintézését is magára vállalta. így Bethlen Gábor konvertita özvegyének, kérésére, apácakolostorok klauzúrájába való belépési engedélyt igyekezett kieszközölni. VÖ. Brandenburgi Katalin levelét Francesco Barberinihez, Bécs, 1639. április 26., BAV
