Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: A belgrádi kápolna-viszály (1612-1643). Kereskedelem és katolikus egyház a hódolt Magyarországon 373
KERESKEDELEM ÉS KATOLIKUS EGYHÁZ A HÓDOLTSÁG IDEJÉN 427 levélben ajánlatot tett a szenátusnak, hogy együtt lépjenek fel Tomanovic ellen.265 Bandulovic, Lucic és Marijan Maravic tartományfőnök 1639-ben újra megkísérelték a szenátus megpuhítását, és két ferencest küldtek Raguzába, hogy rávegyék a köztársaság vezetőit a megegyezésre. A barátok minden baj okát a két külön kápolna létében látták, és a béke érdekében immár hajlandóak voltak elismerni a raguzaiak kegyúri jogait, csak engedjék őket vissza a kápolnába.26 6 A köztársaság a ferencesek közeledését értékelte ugyan, de az elmúlt évek rossz tapasztalatai miatt nem bízott bennük és elvetette a javaslatot.26 7 A szenátus negatív válasza azonban csak késleltette, de nem hiúsította meg a kiegyezést. 1643-ban Petar Lipanovic tartományfőnökké választásával a békülékeny frakció átvette a hatalmat a bosnyák provinciában, és újra békejobbot ajánlott Raguzának.26 8 A bosnyák ferencesek kompromisszumkészsége mögött az elmúlt évek tapasztalatai és változásai álltak. A felek húsz év alatt sem bírtak egymással, óriási összegeket fizettek, gyakorlatilag értelmetlenül, a török hatóságoknak, ezek pedig tudatosan törekedtek a patthelyzet fenntartására. Spalato hanyatlásával és a raguzai kikötő megerősödésével a bosnyák kereskedők expanziójának is leáldozott, többé esélyük sem volt a raguzaiak legyűrésére, sőt az 1630-as évek második felében már ismét defenzívába szorultak. A raguzai kereskedők fölényét az egész vita során biztosította államuk diplomáciai és anyagi támogatása, ilyen háttérrel a bosnyák vagy a zsidó kereskedők nem rendelkeztek. A bosnyákokat támogató Propaganda Kongregáció az évtized második felére gyakorlatilag kivonult a viszályból, és sorsára hagyta a veszekedő feleket. A bosnyákok érdeke tehát a egyértelműen a régi állapotok visszaállítása lett. 1643-ban ez a törekvés találkozott a raguzai köztársaság vezetőinek szándékával, akik szintén a bosnyák ferencesekkel való kiegyezésben látták a belgrádi konszolidáció kulcsát. Lipanovic megválasztása után rögtön két szerzetest, Franjo Budimirovicot és Juraj Kacicot küldte Raguzába, akik 1643. augusztus 4-én a boszniai ferences rendtartomány nevében megkötötték a békét a raguzai szenátussal. Ebben elismerték, hogy a belgrádi kápolnát magánházként a raguzai kereskedők alapították és tartották fenn, a kegyúri jogokat a köztársaság felügyelete alatt álló kolónia gyakorolja, amelynek kizárólagos joga a káplánok kinevezése és elmozdítása, a ferencesek csak a megállapított fizetségre tarthatnak igényt, az egyéb adományok sorsáról a raguzai prokurátorok döntenek; bármely vitás ügy elintézésére a továbbiakban a raguzai szenátus a kizárólagos fórum; a belgrádi kolónia ennek fejében köteles a kápolnában folyamatosan két bosnyák ferencest tartani, és a bosnyák híveket a szentségek vételére és misehallgatásra a kápolnába beengedni. Az okmányt mindkét félnek regisztráltatni kell a belgrádi török bíróságon.26 9 Lipanovic és Maravic nem kis büszkeséggel jelentették a kongregációnak a béke megkötését, amit Ingoli is elégedetten nyugtázott.27 0 A belgrádi kolónia ígéretet tett az egyezmény pontos végrehajtására, és hamarosan megérkezett a két 265 PAD Acta 17. st. 1932/6. 266 PAD Acta 17. st. 1935/15. 16. 2222/11. 267 PAD Litt. Lev. vol. 47. fol. 133r. 227v-228v. 268 PAD Acta 17. st. 2081/7. 269 PAD Acta 17. st. 1913/123. 270 APF SOCG vol. 179. fol. 34r. 37v. 98r. 103v. E. Fermendzin: i. m. 445.
