Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: A belgrádi kápolna-viszály (1612-1643). Kereskedelem és katolikus egyház a hódolt Magyarországon 373
KERESKEDELEM ÉS KATOLIKUS EGYHÁZ A HÓDOLTSÁG IDEJÉN 417 1629 nyarán a bosnyák ferencesek új taktikához folyamodtak. A kényszer szülte helyzetben felismerték, hogy önállósulásukhoz nem szükséges feltétlenül a raguzaiak kápolnájának megszerzése, hanem önálló kápolna, majd később nyilván kolostor létesítésével függetleníthetik magukat a raguzaiaktól és az általuk támogatott egyháziaktól. Erre a káptalanon rábeszélték a bosnyák kereskedők küldötteit, akik számára ez a megoldás szintén kedvező volt, hiszen így egyházilag is biztosítva látták kolóniájuk önállóságát. Ezért levélben kérték a kongregációt: hagyja jóvá az önálló kápolna felállítását, így ugyanis békében élhetnek a raguzai akkal.20 7 Az 1630. november 21-én hozott római döntés jóváhagyta a két náció külön kápolnáját, és nyomatékosan figyelmeztette a raguzaiakat, hogy ne akadályozzák a bosnyákokat az új templom építésében, és az egyházi felszerelések felét adják át nekik.20 8 Ezzel a határozattal Róma hivatalosan is elismerte a bosnyák kolónia önállóságát, és a kápolna-viszály új stádiumába lépett: immár névleg sem a kápolna birtoklása, hanem Belgrádban való megmaradás lett a tét. 1630 márciusában Bécsben meghalt Albert Rengjic szendrői püspök.20 9 A hír hallatán az érdekelt felek rögtön megrohanták a kongregációt, hogy számukra kedvező döntést érjenek el Rómában. A belgrádi bosnyák kereskedők az elmúlt évek viszályaira emlékeztetve óvták a kongregációt, hogy idegen (tehát nem bosnyák) püspököt nevezzen ki Belgrádba. Mivel a városban 160 bosnyák család lakik állandó jelleggel a 26 boltot fenntartó és csak ideiglenesen ott tartózkodó raguzaival szemben, ezért nagyon kérték a bíborosokat: ezúttal az ő kérésüket vegyék figyelembe.21 0 A bosnyákok törekvéseit a leghatározottabban a raguzai köztársaság és Don Simone ellenezték. A szenátus 1629 augusztusában utasította római ágensét, Pietro Benessát, illetve Antonio Deodatit, hogy minden eszközzel akadályozzák meg egy bosnyák ferences püspök kinevezését. Az instrukció érvelése ügyesen mutat rá a Szentszék és Raguza közös érdekeire ebben a kérdésben. A bosnyákok ugyanis eddig nem tudták megszerezni a kápolnát, amely a kereskedőtelep birtoklásának kulcsa. Amennyiben a pápa ferences püspököt nevez ki, akkor ez a céljuk valóra válik, és a raguzaiakat véglegesen kiszorítják Belgrádból. Ezzel viszont az egész hódoltsági forgalmat Raguza és Ancona helyett Velence felé fogják irányítani, ahogyan azt tették a boszniai kivitellel a szarajevói kereskedőtelep megkaparintása után. Akciójuk tehát nemcsak a köztársaság, hanem a pápaság alapvető gazdasági érdekeit is fenyegeti. Az ágensnek küldött utasítás emlékeztetett VIII. Orbán azon ígéretére, amely a fentiekre való tekintettel kizárta a bosnyákokat a szendrői püspökségből, és amelyet Ingolinak is tiszteletben kell tartania.211 A püspöki székre áhítozó hódoltsági papok rivalizálásából ezúttal az egykori vizitátor, Pietro Massarecchi antivari érsek került ki győztesen. Az érsek 207 APF SOCG vol. 57. fol. 56r. vol. 148. fol. 317r. E. Fermendzin: i. m. 391-392. 394. A bosnyákok döntésében nyilván az is szerepet játszott, hogy a raguzaiak 1629 nyarán követeik révén újra megerősíttették Konstantinápolyban a kápolnára vonatkozó jogaikat: PAD Litt. Lev. vol. 45. fol. 14r. 32v. 208 APF Acta vol. 7. fol. 113v. 160rv. APF Lettere vol. 8. fol. 168r-169v. 209 M. Premrou: i. m. 507-508. 210 APF SOCG vol. 98. fol. 282r-283r. 288r. 289r. 211 PAD Litt. Pon. vol. 15. fol. 56bv-57v. 91v.
