Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: A belgrádi kápolna-viszály (1612-1643). Kereskedelem és katolikus egyház a hódolt Magyarországon 373
KERESKEDELEM ÉS KATOLIKUS EGYHÁZ A HÓDOLTSÁG IDEJÉN 415 gedményt sem tartottak elképzelhetőnek a hódoltságon kívülről érkező papokkal szemben, elsődleges céljuk a provincia középkori kiváltságainak megvédése volt, amelyek közül a legfontosabb a tartományfőnök joga a plébániák betöltésére.193 Ez az irányzat élvezte a bosnyák kereskedők leggazdagabb rétegének a támogatását, akik fontos szövetségeseket láttak a barátokban a raguzai kereskedők viszszaszorítására. A Tomanovic által vezetett csoport székhelye a fojnicai kolostor lett, amely ettől kezdve teljesen kisajátította magának a provincia irányítását, és a kezében tartotta Ivkovic püspököt is. Velük szemben állt a mérsékelt álláspontot képviselő barátok kisebb és ekkor még igen halk csoportja, akik elsősorban az egykori püspöki helynök, Jeronim Lucic, valamint Pavao Papic körül csoportosultak. Ez az irányzat elfogadta a Tridentinumra épülő, püspök-centrikus egyházmodellt, a Rómából érkező misszionáriusokkal és püspökökkel való kompromiszszumos megegyezés híve volt, ennek jegyében dolgoztak együtt Rengjic-csel is. Számukra valóságos katasztrófát jelentett Tomanovic megválasztása, aki igyekezett teljesen megsemmisíteni belső ellenzékét: többeket eltávolított a rendből, másokat az állandó áthelyezésekkel és gyakran fizikai bántalmazással terrorizálva elhallgattatott.19 4 Ezek az események azonban fokozatosan egyesítették a fojnicai barátok uralmával elégedetlen szerzeteseket, és az évtized második felétől kezdve súlyos belső válságba sodorták a rendtartományt.19 5 Tomanovic viharos belgrádi fellépésének ezen kívül még egy súlyos következménye lett: a raguzai szenátus is felismerte, hogy a bosnyák ferencesekkel nem lehet egyezkedni. A köztársaság vezetése a viszályok kitörésétől, 1617-től kezdve a bosnyák ferencesekkel való megbékélésben látta a válság megoldásának egyetlen lehetséges módját. Ezek a remények Tomanovic működése nyomán egy csapásra szertefoszlottak. A tartományfőnök belgrádi „békéltető útja" után a szenátus még egy utolsó kísérletet tett az egyeztetésre,19 6 majd ennek sikertelenségét látva április 28-án kelt levelében hozzájárult, hogy a belgrádi kereskedők a raguzai ferences provinciából hívjanak két barátot káplánnak.19 7 A raguzai provinciálissal való tárgyalás után 1629 júniusában indult útnak fra demente da Terranova és fra Honorio da Stagno a hódoltságba.198 Az erőszakkal eltávolított Papic helyett a tartományfőnök 1629 nyarán a maglaji származású fra Lovrét küldte Belgrádba. A barátnak igen gyorsan meggyűlt a baja a helynökként továbbra is Belgrádban működő Don Simonéval. 1629 193 A középkori kiváltságaikhoz ragaszkodó csoport törekvéseinek irodalmi téren is hangot adott: Fráter Aelias Bulicih de Deranissa: Privilégia Provinciáé Bosnae Argentinae. Ancona, 1635. A szerző művét fra Andrija Tomanovic egykori provinciálisnak ajánlotta. A füzet két példányát ismerem: APF SOCG vol. 157. fol. 266r-273v. vol. 218. fol. 266r-272r. A munkát elemzi: Krista Zach: Die bosnische Franziskanermission des 17. Jahrhunderts im südostlichen Niederungarn. München, 1979. (Studia Hungarica 13.) 48-52. 194 APF SOCG vol. 148. fol. 338r. 339r. 195 A bosnyák provincia válságáról a Propaganda Kongregáció levéltára rendkívül sok, eddig kiaknázatlan levelet őriz. A problémát a szlavóniai lelkipásztorkodás aspektusából vizsgálja: J. Buturac: i. m. 84-142 passim. 196 PAD Litt. Lev. vol. 44. fol. 265r-266r. 268rv. 269v. Tomanovic levele a köztársasághoz: PAD Acta 17. st. 1932/5. 197 PAD Litt. Lev. vol. 45. fol. 19v-20r. 198 PAD Litt. Lev. vol. 45. fol. 29v. 32v. A két ferences személyére: В. Rode: i. m. 434. 438.
