Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: A belgrádi kápolna-viszály (1612-1643). Kereskedelem és katolikus egyház a hódolt Magyarországon 373
KERESKEDELEM ÉS KATOLIKUS EGYHÁZ A HÓDOLTSÁG IDEJÉN 401 kápolna tulajdonjoga kizárólag a raguzaiakat illette. Ök viszont soha senkit sem zártak ki a kápolnájukból, oda bármely katolikus szabadon betérhetett.14 2 A kongregáció a másik fél heves ellenállását tapasztalva megpróbált finomítani az előző határozatán. A kápolna közös jellegét továbbra is hangsúlyozva felhívta a bosnyákok figyelmét, hogy tisztségviselőiket kizárólag a raguzaiak jogainak sérelme nélkül választhatják meg, és új követeléseket sem támaszthatnak.14 3 A második kápolna-dekrétum már csak kétértelműsége és zavarossága miatt sem oldhatta meg az egyre akuttabbá váló problémát, de a szembenálló felek nem is várták meg az újabb római döntést, hanem a helyi török fórum előtt próbálták meg döntésre vinni a dolgot. Tomanovic Rómából hazatérve világosan látta, hogy a bosnyákok számára kedvező határozatot a raguzaiak és püspökük nem fogják önszántukból végrehajtani, és a belgrádi bosnyákoknak sohasem lesz beleszólásuk a kápolna és az egyházközség ügyeibe - hacsak nem lépnek fel a helyszínen is egy kissé határozottabban. Ennek érdekében a bosnyák tartományfőnök néhány „frontember" (pl. Andrija Tomanovic, Ivan iz Pecuha, Vinkó Stipancic, Antun iz Sutjeske) kíséretében augusztus 24-én megjelent Belgrádban. Arra, hogy ezután pontosan mi történt, valószínűleg sohasem fogunk választ kapni. A raguzaiak és a bosnyákok kölcsönös feljelentéseiből csupán annyit lehet minden kétséget kizáróan megállapítani, hogy a felek között komoly perpatvar keletkezett, amelyet aztán egyikük (bár mindegyik a másikra mutogatott, valószínűleg a bosnyákok) a török bíróság elé vitt. A raguzaiak tíz pontos feljelentést terjesztettek fel a kongregációnak, amelyben a négy barát bűneit számlálták elő: ezek mindegyike a pápai és püspöki tekintély nyilvános semmibevétele, illetve a török bírósághoz való fordulás körül forog. Mivel a belgrádi kádi a bosnyákoknak adott igazat, ezért a raguzaiak a szultáni udvarban kerestek sérelmükre orvoslatot. Szerintük a bosnyák ferencesek végső célja az volt, hogy a püspöki joghatóságtól megszabadulva kolostorrá alakítsák át a kápolnát.144 A raguzaiak pártján álló püspök szokásától eltérően eléggé visszafogottan nyilatkozott a történtekről, nyilván maga is érezte, hogy mindkét fél elvesztette a mértéket. Fő ellenségének (teljes joggal) Andrija Tomanovicot tartotta, akitől török kapcsolatai és félelmetesen rabiátus természete miatt egyre jobban rettegett.14 5 142 дар SQ Dalmazia Miscellanea vol. 3. fol. 56r-57v. 65rv. A Rómába küldött leveleket aláíró raguzai kereskedők: Marco Poli, Thomaso Gloghie, Nicolo di Piero, Giovanni Gliubani, Stefano Sturani, Troiano Santolo, Jacomo Hispani, Marino Lupi, Giovanni di Rado Slavazzati, Giovanni Coreis, Michiel Bosdari, Nicolo Marini, Francesco Vlatchi, Michiele Medanni, Michiele di Giovanni, Nicolo Ciquantini, Jacomo Pieri, Biagio Medanni, Andrea di Pietro Lupi, Luca Lupi, Francesco Nale, Luca di Marco, Christoforo di Marco, Giovanni Regazzi, Piero Michaelli, Rafaele di Piero Aligretti, Francesco Lalich, Michiel di Mateo, Paulo di Mateo, Luca Nale, Giovanni Gaspari, Michiel di Vichenzo Slavieni, Paulo Nepoti, Marco Cavalcanti, Pietro Betera, Gregorio Dobrosaglich, Marino di Pietro Rusinovich, Nicolo di Piero Calugieri, Marco Natali. APF SC Dalmazia Miscellanea vol. 3. fol. 44v. 47rv. 57r. APF SOCG vol. 67. fol. 293v-294r. Rengjic szerint a belgrádi kápolnának helyet adó házat 1557-ben vásárolták a raguzai kereskedők. APF SOCG vol. 388. fol. 85r. 143 J. Jelenic: Spomenici i. m. 97. (1626. szeptember 11.) APF Lettere vol. 5. fol. 202v-203r. 144 дар sc Dalmazia Miscellanea vol. 3. fol. 44r-45r. 46r-47v. Ez utóbbi dupluma: APF SOCG vol. 386. fol. 539r-540r. A kongregáció először elhalasztotta a feljelentés kivizsgálását, majd 1627. április 16-án átküldte a Szent Hivatalnak. APF Acta vol. 4. fol. 155v. 209v.
