Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: A belgrádi kápolna-viszály (1612-1643). Kereskedelem és katolikus egyház a hódolt Magyarországon 373
392 MOLNÁR ANTAL fél sem volt hajlandó engedni, és mind a bosnyák ferencesek, mind a Katic érdekében buzgólkodó Don Simone a török hivataloknál igyekeztek saját igazuknak éi-vényt szerezni, ezért az új püspök kinevezése csak újabb torzsalkodásokhoz vezetett, illetve a török előtti pereskedések a hívek számára komoly anyagi veszteségeket okoztak. A két követ is megosztott volt a kérdésben: Graciani a jezsuiták, Molart viszont a ferencesek ügyét támogatta.92 Katic érkezése tehát nem oldotta meg a hozzá fúzött reményeket, viszont felszínre hozta a belgrádi kolónia 1612 óta húzódó belső feszültségeit. Az egyháziak viszálya ugyanis óhatatlanul megosztotta a város katolikus kereskedőit, ezt a megosztottságot a jezsuiták házvásárlása tovább fokozta. 1617 elején a ferencesek már arról panaszkodtak a Raguzai Köztársasághoz írott levelükben, hogy a kereskedők egy része kegyúri jogaikra hivatkozva el akarja távolítani a barátokat a kápolnából.9 3 A raguzai szenátus az egyházi joghatóság és a bosnyák ferencesek ügyében az első pillanattól kezdve nagyon határozott álláspontot képviselt: a kegyúri jogaikból egy jottányit sem engedhetnek, ugyanakkor a ferencesekkel minden áron meg kell őrizniük a békét, és továbbra is őket kell alkalmazniuk a kápláni szolgálatra.9 4 Az új püspök belgrádi megjelenése és a kápolnában való működése a kegyuraság kérdését minden korábbinál élesebben vetette fel. Amennyiben ugyanis a kereskedők a kegyurak, akkor a püspök működése az ő engedélyüktől függ. Ha ellenben a ferenceseké a kápolna, abban az esetben az egyébként prizreni címre felszentelt püspök csak az ő jóváhagyásukkal használhatja a templomot. Ez utóbbi álláspontot védte foggal-körömmel Vinkó Stipancic belgrádi káplán 1618 novemberében, majd a segítségére siető rendtársa, Luka Kacic. A rövidesen tartományfőnökké választott ferences 1619 januárjában érkezett Belgrádba negyedmagával, hogy megpróbálják a javukra elrendezni a viszályt. A püspök, a jezsuiták és az őket támogató kereskedők a pápai brevére hivatkozva hajthatatlanok maradtak, mire Kacic a raguzai szenátushoz fordult. Hosszú és számunkra is nagyon tanulságos leveleiben kertelés nélkül kimondta, hogy a viszályok gyökerei a jezsuiták érkezéséig nyúlnak vissza. A kereskedők egy része ugyanis a jövevények mellé állt, míg a másik részük hű maradt a régi káplánokhoz. Kacic egy olyan szenátusi határozatot szeretett volna kieszközölni, amely egyszer és mindenkorra a ferencesek számára biztosítja a belgrádi kápláni állást. Ennek érdekében még a raguzaiak kegyúri jogát is hajlandó volt elismerni. Véleménye szerint egyébként a jezsuitákra és az általuk kreált prizreni püspökre az égvilágon 91 Az 1618. február 12-én kelt brevét közzétette: Ivan Dujcev: Sofljskata katoliska arhiepiskopija prez XVII vek. Sofija, 1939. (Materiali za istorijata na Sofija 10). 121-122. 92 Az 1618-1619. évi belgrádi eseményekről valamennyi érdekelt fél beszámolói fennmaradtak. Katic és a jezsuiták levelei: EHJM 1/2. 336-357. passim. Az itt kiadott válaszlevelekből az is egyértelműen kiderül, hogy a jezsuita rendfőnök nem helyeselte Katic és a jezsuiták akcióját a kápolna használatbavételére, mivel előre látta az ebből származó komoly veszélyeket. Don Simone 1622-ben kelt jelentése: Tóth István György. A mohácsi plébános, a budai pasa, és a kálvinista konstantinápolyi pátriárka. Don Simone Matkovics levelei a Hitterjesztés Szent Kongregációjához (1622-1635). A Ráday Gyűjtemény Evkönyve 8 (1997) 209-216. Vinkó Stipancic 1628-ban összeállított beszámolója: APF Scritture Originali riferite nelle Congregazioni Generali (=SOCG) vol. 388. fol. 76r-77v. Ez utóbbit részben kiadta: E. Fermendzin-, i. m. 383-384. 93 PAD Acta Sanctae Mariae Maioris 17. stoljece (=Acta 17. st.) 2222/3. 94 PAD Litt. Lev. vol. 43. fol. 61v-62r. 149rv. 153v.
