Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: A belgrádi kápolna-viszály (1612-1643). Kereskedelem és katolikus egyház a hódolt Magyarországon 373
KERESKEDELEM ÉS KATOLIKUS EGYHÁZ A HÓDOLTSÁG IDEJÉN 377 ban a belső határok és vámok eltörlésével, valamint az egységes feltételrendszer kialakításával.13 A fentieknek köszönhetően Raguza a 15. század második felétől kezdve helyreállította balkáni kereskedőhálózatát, és kiépítette második kereskedelmi birodalmát, amelyben a balkáni nemesfémkivitel helyett a gabona- és nyersanyagexport vette át a vezető szerepet. A balkáni kereskedelem jogi és gazdasági alapegységei továbbra is a kolóniák maradtak. A történészek általában minden kereskedőtelepet megkülönböztetés nélkül kolóniának neveznek, holott csak a legnagyobbak érték el ezt a rangot, amelyek a kisebb telepek központjaiként működtek. A kolóniák (colona, opstina) a raguzai állam kicsinyített másai voltak, közgyűléssel (skup), választott vezetővel (colonier) és saját káplánnal. Minden kolóniának volt jegyzőkönyve (libro di colona, knjiga od kolone), statűtuma, pecsétje, önálló költségvetéssel rendelkezett, bizonyos adókat szedett a kereskedőktől, a tagok egymás közti viszályaiban bíráskodott, sőt adott esetben a kereskedelmi tevékenység szabályozásával is foglalkozott. A kolóniák tehát a városállam részét képező, önálló jogi egységek voltak, és mint ilyenek tárgyaltak a helyi török hatóságokkal és a köztársaság szerveivel. Eletüket kizárólag a raguzai törvények szabályozták, működésük felett a központi kormányzat fennhatóságot és szigorű ellenőrzést gyakorolt.14 A raguzai kereskedők már első kereskedelmi birodalmuk kiépítése során, a 13. század második felében megjelentek Magyarországon, és különösen a Szerémségben folytattak jelentős kereskedelmi tevékenységet, legfontosabb kolóniájuk Szávaszentdemeter (Mitrovica) volt. Innen az 1389. évi török dúlás után Újlakra települtek át, amely a 15. században a dél-magyarországi kereskedelmük másik központjává vált. A szerémségi városok mellett működtek még Belgrádban, Kévén, Nagybányán, Budán és Székesfehérvárott. 1430 után megtelepedtek a szerb despota székhelyén, Szendrőn (Smederevo) is: innen irányították a Magyarország és a szerbiai bányák közötti ezüstkereskedelmet.1 5 Az igazi kereskedelmi expanzió Magyarország területén csak 1521-ben, Belgrád elfoglalásával kezdődött. A török kézre került városban az első két évtizedben csak kisebb vagyonú, utazó kereskedők jelentek meg, huzamosabb tartózkodásra csak kevesen vállalkoztak. Elsősorban a hadizsákmány felvásárlásával és a török katonaság iparcikk- és textiláru-igényének kielégítésével foglalkoztak. Nem véletlen tehát, hogy Belgrád mellett 13 Raguza 16-17. századi kereskedelmére összefoglalóan: F. W. Carter: i. m. 349^104. 14 Sergije Dimitrijevic: Dubrovacka trgovina u Leskovcu i okolini i uloga dubrovacke kolonije u Prokuplju. Nase Stvaranje (1955) 32-48. Az ő nyomán halad: Zdenko Zlatar: Dubrovnik's Investments in Its Balkan Colonies, 1594-1623: a Quantitative Analysis. Balcanica 7 (1976) 103-118. Uő.: Our Kingdom come. The Counter-Reformation, the Republic of Dubrovnik, and the Liberation of the Balkan Slavs. New York, 1992. 115-137. Dimitrijevic és Zlatar a 16-17. század folyamán mindössze öt településnek (Belgrád, Szófia, Prokuplje, Novi Pazar és Provadija) tulajdonítanak kolónia-jogállást. 15 Dusanka Dinic-Knezevic: Dubrovnik i Ugarska u srednjem veku. Novi Sad, 1986. (Filozofski Fakultét u Novom Sadu. Institut za istoriju. Vojvodanska Akademija nauka i umetnosti. Monografije. Knjiga 28.) 174-203. Bogumil Hrabak: Dubrovcani u Ugarskoj i njihove veze sa Beogradom i Srbijom (1300-1541). Godisnjak grada Beograda 27 (1980) 57-70.
