Századok – 2000

KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: A belgrádi kápolna-viszály (1612-1643). Kereskedelem és katolikus egyház a hódolt Magyarországon 373

KERESKEDELEM ÉS KATOLIKUS EGYHÁZ A HÓDOLTSÁG IDEJÉN 375 fórumok által kiállított okiratok, a raguzai szenátus követutasításai, a raguzai követek és a belgrádi kolónia vezetőinek jelentései alapján sokszor szinte napról napra követni tudjuk az eseményeket, pontosan kirajzolódnak az erőviszonyok, megismerjük a vitázok érveit, kimondott és valós szándékait, a római és raguzai döntéshozók álláspontját és határozataik hátterét. A kivételesen gazdag forrásanyag értékét a balkáni keresztény közösségek történetére jellemző krónikus forráshiány teszi egészen rendkívülivé. A dokumentumokból ugyanis nemcsak a török alatt élő helyi egyházak és a római missziószervezés bonyolult kapcsolatrendszere, hanem a magyar hódoltságkutatásban annyira elhanyagolt délszláv (bosnyák, raguzai) kereskedelem szervezetének és társadalom-történetének kontúrjai is felsejlenek.7 Raguzai kereskedelem a hódolt Magyarországon A jezsuiták belgrádi megtelepedése 1612-ben egy közel négy évtizedes folyamat betetőzése volt. A Trienti Zsinatot követő katolikus megújulás nem hagyta figyelmen kívül az Oszmán Birodalmat sem, amely nemcsak a keresztény Európa állandó fenyegetettségéből adódó politikai aktualitása következtében, hanem az ortodox keresztények hatalmas tömegeinek esetleges visszatérése, és az ekkor még gyakorlatilag alig ismert számú balkáni katolikus lakosság teljes lelkipásztori elhagyatottsága miatt is állandó kihívást jelentett a Szentszék számára. Első lépésként XIII. Gergely pápa (1572-1585) apostoli vizitátorokat küldött a birodalom európai területeire, akik az albán partoktól Konstantinápolyig és Temesvárig bejárták a Balkán-félsziget városait és falvait, majd részletes beszámolókban tudó' sítottak a katolikus közösségek nagy számáról, az óriási paphiányról és a missziók lehetőségeiről. Már a legkorábbi jelentésekből is világossá vált: a Balkán belsejében élő katolikus közösségek lelkipásztori ellátása csak a Raguzai Köztársaság segítségével szervezhető meg.8 A kicsiny Adria parti városállam kiterjedt kereskedelmi hálózattal rendelkezett az Oszmán Birodalomban, amelynek előzményei a középkorra nyúltak visz-1 sza. Raguza hosszú ideig osztozott Dalmácia sorsában, kezdetben bizánci, 1205-1358 között velencei, majd ezt követően egészen 1526-ig (illetve egyes szerb történészek szerint de facto csak 1458-ig) magyar fennhatóság alatt állott.9 Rendkívül 7 A kápolna-viszály részletes eseménytörténete és jelentősége a hódoltsági missziószervezés szempontjából: Molnár Antal: A hódoltsági missziószervezés és a Szentszék (1572-1635). PhD értekezés. Szeged, 1998. (Kézirat) 8 Adolf Gottlob: Die lateinischen Kirchengemeinden in der Türkei und ihre Visitation durch Petrus Cedulini, Bischof von Nona, 1580-81. Historisches Jahrbuch 6 (1885) 42-72. Antun Trstenjak: Alessandro Kumulovic S.I., 1548-1608. Profilo biografico. Archivum Historicum Societatis Iesu 58 (1989) 48-52. Tóth István György: Raguzai Bonifác, a hódoltság első pápai vizitátora (1581-1582). Történelmi Szemle 39 (1997) 447-472. 9 Raguza történetének legmodernebb, de elsősorban a politika- és eseménytörténetre koncentráló feldolgozása: Vinkó Foretic: Povijest Dubrovnika I—II. Zagreb, 1980. A nemzetközi szakirodalomban a legtöbbet forgatott munka: Francis W. Carter: Dubrovnik (Ragusa). A Classic City-state. London-New York, 1972. Rövid, jól használható áttekintés a köztársaság újkori történetéről: Josip Lucic: Dubrovacka Republika od XVI. do XIX. stoljeca (povijesno-kulturno-drustveni pregled). Dubrovacki horizonti 14/22 (1982) 20-51. A Raguzával foglalkozó újabb irodalomra lásd: Josip Lucic: Povijest Dubrovacke Republike. Historijski zbornik 31-32 (1978-1979) 45-64. (1965-1975 közötti historiog-