Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: Vita a helytartóságról. (Néhány szempont I. Ferdinánd és a magyar politikai elit kapcsolatának vizsgálatához) 341
I. FERDINÁND ÉS A MAGYAR POLITIKAI ELIT KAPCSOLATÁHOZ 359 azt mutatják, hogy ennek az összetett rendszernek az egyik területén, Magyarországon, Thurzónak kulcsfontosságú szerep jutott. Ami a király és tanácsosa kapcsolatának relációjában azt jelenti, hogy Fugger Anton sógorának mindenekelőtt rendkívüli hitelképessége révén sikerült magát a politikában nélkülözhetetlenné tennie. Thurzó nemcsak a Fuggerektől felvett pénzeket, de családi ékszereit, a birtokaiért másoktól kapott zálogösszegeket is Ferdinánd magyarországi hatalma kiépítésébe invesztálta.6 4 Azáltal azonban, hogy az ifjabbik Habsburg fivér magyarországi uralmába személyes támogatásán túl ennyi tőkét forgatott bele — részt vállalva egyben a teljes kudarc lehetőségét is magába foglaló kockázatból —, az alattvaló már inkább mint szövetséges követelte magának kamatostul befektetése gyümölcsét: birtokadományokban, kamarai (harmincadvám, bányabérlet) és egyházi jövedelmek bérleteiben, és nem utolsósorban tisztségekben, ami a politikai befolyás révén persze anyagi előnyöket is jelentett. íme Thurzó uralkodó irányában tanúsított szokatlan merészségének alapja. Nemcsak Ferdinánddal, de volt üzlettársaival — 1528 során a Thurzók végleg kiváltak a Fuggerekkel közös „magyar üzlet"-bői — való kapcsolata sem volt egyébként feszültségektől mentes. A nagy dolgokban való egyetértés ugyanis még nem jelentette azt, hogy a részletekben nem kívánta mindenki a saját részérdekeit érvényesíteni. Jakob Fugger 1525-ben Eleket hibáztatta az őket ért veszteségekért, s az esztergomi rendezés során a Fuggerek faktora is sokat panaszkodott a családfőnek a magyar főúr megbízhatatlanságára: „Tetteiben igen lassú, kitartó férfi, s a tárgyalások során teljesen megőrjített, mivel egyszerre akar a kedvébe járni a királynak és Önnek, s ezt akarja mindig összeegyeztetni"65 - ami jelzi, hogy Thurzó tudatosan próbálta kamatoztatni a sajátos helyzetéből adódó lehetőségeket. Az esztergomi politikai-üzleti megállapodások egyben arról is tanúskodnak, hogy Thurzó és Hofmann úgymond „egy húron pendültek". Komolyabban és pontosabban fogalmazva: mindketten a Ferdinándot szolgáló tisztviselők — egyébként alacsonyabb szinten is megtalálható — azon sajátos típusába tartoztak, helyesebben szólva ők maguk testesítették azt meg legtökéletesebben, amely státusát és vagyonát a koronának nyújtott anyagi támogatás révén szerezte meg.6 6 Hofmann, három évtizedig (1526-1556-ig) a pénzügyek hivatalos első irányítójaként, miként Thurzó a Fuggerek révén, kedvező helyzetben volt ahhoz, hogy készpénzt tudjon felhajtani a szükségbe kerülő uralkodónak, aki ezt neki utóbb szintén örökös- és zálogbirtokok, bánya- és vámbérletek, tisztségek juttatásával honorálta.6 7 Az Udvari Kamara elnöke (a hétköznapokban persze egyszerűen kincstartónak hívták), akinek apját tisztségében elkövetett visszaélések miatt Miksa császár idején jó-64 így pl. 1529 decemberében az oszlásnak induló királyi hadak zsoldját abból a 10 000 forintból fizették ki, amit Thurzó felesége ékszerei zálogba adásával szerzett (HHStA UA AA fasc. 14. Konv. A. 1530. I. fol. 6-7; Thurzó levelei, No. 52). 1527-ben Vöröskő várát adta zálogba csulai Móré Lászlónak 15 000 Ft-ért, amit a pozsonyi kormányzat új hívek szerzésére fordított (Korrespondenz 2/1. No. 68, 72). 65 G. Pölnitz: i. m. 119. 66 A Ferdinánd-korabeli hivatalnokréteg e sajátos típusát osztrák példák - köztük Hofmann -alapján jellemezte Karl Wilke: Österreichische Beamte als Geldgeber und Amtswalter in den ersten Regierungsjahren Ferdinands I. 1522-1532. Ungedr. phil Dissertation. Wien, 1934. 67 Uo. passim, pl. 85-86, 88-90, 105-106, 108.
