Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: Vita a helytartóságról. (Néhány szempont I. Ferdinánd és a magyar politikai elit kapcsolatának vizsgálatához) 341
356 ERDÉLYI GABRIELLA tette képessé, amiben papi hivatása is segíthette.4 9 Az uralkodó irányában tanúsított nagyobb alázata szintén ezt tanúsítja: válságos anyagi körülményei javítását csupán visszafogott hangú panaszaival remélte elérni.5 0 Ugyanez az önmérséklet jellemzi Szalaházynak az országos sérelmek ügyében megfogalmazott panaszait is, szemben Thurzó sokkal radikálisabb hangvételével. Az országbíró számos alkalommal tiltakozott már az ellen is, hogy Ferdinánd a hadügyeket és a török diplomáciát nélkülük irányítja,5 1 de amikor a János királlyal folyó béketárgyalások is (a magyar tanácsosok mellőzésével) az osztrák főhadparancsnokok (Wilhelm von Rogendorff, majd Hans Katzianer) kezébe kerültek, Thurzó végképp elveszítette a türelmét: „Ügy gondoltam az egri püspökhöz és hozzám írtak alapján, hogy ezen ügyek megtárgyalására a mi tudtunkkal és tanácsunkkal fog sor kerülni, de másképp történt. Valójában nem tudom, hogy honnan kapja Felséged a késztetést arra, hogy azon dolgokat, amelyek leginkább ezt a királyságot s a mi állásunkat, életünket és javainkat érintik, sohasem szokta velünk megtárgyalni, hacsak nem utólag. Hogyha valamikor is Felséged a magyar ügyeket a magyarokkal intézte volna, a dolgok ebben a királyságban messze nem úgy állnának, mint ahogy most" - írta a megyeri tárgyalások kapcsán.52 Szalaházy Tamás a kizárásukkal folyó visegrádi béketárgyalások idején ezzel szemben megelégedett egy lakonikus megjegyzéssel: „Sokak panaszát és mormogását hallom, hogy az ország ügyeit német, lengyel és török biztosok intézik. Felséged, igen bölcs fejedelem lévén, hogy mi válik leginkább maga és országa hasznára, majd meglátja."5 3 Mindent egybevetve úgy tűnik tehát, hogy az uralkodó személyes kapcsolata a kancellárral jobb és kiegyensúlyozottabb volt, mint az országbíróval. Ugyan Thurzó lojalitása sem vált soha kétségessé, de saját érdekeit az uralkodó kegyének elvesztését kockáztatva a végsőkig, a nyílt ellenszegülésig is képviselte, jóval többet megengedve magának, mint püspök politikustársa. Büszkesége és indulatossága szintén hozzájárult ahhoz, hogy Ferdinánddal való kapcsolata feszültségektől volt terhes. Az uralkodó mégis őt akarta helytartójának kinevezni. Az alábbiakban tehát — hogy az ellentmondást feloldjuk — arra kell választ adnunk, hogy mi volt az a kapocs kettejük között, ami feledtetni tudta Ferdinánddal személyes rossz viszonyukat. Másként fogalmazva: mitől volt Thurzó ilyen 49 Pályáját beregszászi plébánosként kezdte, s csak későn, 35 éves korában került az udvarba királyi titkárnak. Kortársai nemcsak humanista műveltségét, de jellemét is felettébb dicsérték (Fógel J.: i. m. 43-44). 50 Szalaházy Ferdinándhoz, 1530. december 25. HHStA UA AA fasc.16. Konv. C. 1530. XII. fol. 18. 51 „Nichilominus erat fama Mtem Vram oratores suos [Joseph von Lamberg és Leonhard von Nogarola] ad Turcam misisse, id credo et optimo consilio et bona spe factum, si tarnen et nos consiliarii Mtis Vrae aliquid ex Mte Vra intelligeremus, quid inde sperandum sit, foret et apud nos secretum [...] id ipsum velim fieri de ista expeditione, quam Mtas Vra commémorât se facturam in ipsa expiratione indutiarum [ti. a visegrádi fegyverszünet], multum enim refert haec quoque nos intelligere [...] pro firmandis negotiis Mtis Vrae in hoc suo regno Hungáriáé" - írta például a királynak Pozsonyból 1532. február 29-én (uo. fasc. 20. Konv. B. 1532. II-Ш. fol. 33-34; Thurzó levelei, No. 101). 52 Thurzó Ferdinándhoz, Nagyszombat, 1533. január 3. Uo. fasc. 22. Konv. A. 1533. I. fol. 4-6. 53 Szalaházy Ferdinándhoz, 1531. április 20. Uo. fasc. 17. Konv. D. (1531 IV) fol. 46-48.
