Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: Vita a helytartóságról. (Néhány szempont I. Ferdinánd és a magyar politikai elit kapcsolatának vizsgálatához) 341
346 ERDÉLYI GABRIELLA megfelelőbbnek látszott számunkra az, hogy Magyarországunkat néhány fő (ha nincs is olyan, aki személyünket és tisztünket egyedül el tudná látni) személyes kormányzatával irányítsuk és vezessük, minthogy egyéb megoldásokat keressünk. Ezen okok által vezérelve tárgyaltunk veled kegyesen eltávoztodban, s kértünk meg arra, hogy többi tanácsosunk mellett, akiket e feladatra rendeltünk, ügyeinkben olyannak mutasd magad, mint eleddig tetted. És mivel még mindig nem határoztunk másként, most is meg vagyunk győződve arról, hogy te — mint mondottuk — a veled folytatott korábbi tárgyalásunk szerint a tőlünk való távolléted alatt többi tanácsosunkkal együtt azt fogod tenni, ami nekünk és az országnak, neked és őnekik valamint a köznyugalomnak és -biztonságnak hasznosnak és alkalmasnak fog látszani, s hogy te emiatt vagy azon dolgok miatt, amelyeket esetleg másként vélekedve magadnak elképzelnél, nem gördítesz akadályokat a dolgok bármely változása elé, amely talán a maga idejében összes hívünk hasznára és biztonságára elérhető és végrehajtható lesz, amelyről téged kegyelmesen biztosítani akartunk. 1. A király és Thurzó négyszemközt: a kommunikáció kudarca Rekonstruáljuk először az eseményeket. Thurzó és Szalaházy kizárólagos jelenléte a fenti két levél és a 25 pontos uralkodói előterjesztésre adott hivatalos válasziratuk („csak mi ketten jöttünk Prágába") alapján egyértelmű. A Ferdinánd melletti pápai nuncius kíséretének egyik tagjától még azt is megtudjuk, hogy az udvarba a június 16-át megelőző napokban érkeztek.1 3 Az is bizonyos, hogy a kormányzat kérdésében a lényegi tárgyalásokra a hivatalos tanácskozásokkal párhuzamosan, a színfalak mögött, négyszemközti megbeszéléseken került sor. Kiderült továbbá, hogy Ferdinánd Prágában helytartót akart állítani Magyarország élére, s a tisztségre az országbírót kérte fel. Döntését azonban nem személyesen közölte Thurzóval, hanem Hans Hofmannt, az Udvari Kamara elnökét és a Titkos Tanács tagját bízta meg a vele való tárgyalásokkal. Az országbíró azonban valamiért vonakodott, nehézségekre hivatkozott. Amit Thurzó a Hofmann-nal való tárgyalásairól ír, azt elhihetjük neki, hiszen amikor a levelét írta, maga is tudhatta, hogy a titkos tanácsos nyilván mindenről részletesen beszámolt a királynak. Úgy gondolta tehát, és ezt jelezte is a Kamara elnökének, hogy Szalaházy nem fog belenyugodni az ő kinevezésébe, ezért kérte a helytartóságról folyó tárgyalások titokban tartását. Hofmann azonban valószínűleg több beszélgetés során ismételten megnyugtatta Thurzót afelől, hogy a király határozata megváltoztathatatlan. Az országbíró előléptetéséről Ferdinánd eközben mégis értesítette az egri püspököt is, akivel a király nevében Bernhard Cles udvari főkancellár, a Titkos Tanács elnöke tárgyalt párhuzamosan. Thurzót ilyen előzmények után, közvetlenül az udvarból való távozása előtt fogadta a király négyszemközti beszélgetésre. Thurzó azt állítja, hogy már korábban is akart személyesen tárgyalni Ferdinánddal, hogy neki is elmondja a hivatallal kapcsolatos problémáit. Ez lehetséges. Az 13 Johannes Fruticenus levele Andrea da Burgohoz, Prága, 1531. június 16. (HHStA, Staatenabteilung [=St. Abt.] Rom, Varia, 1396-1550. fol. 248.)
