Századok – 2000

KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: Vita a helytartóságról. (Néhány szempont I. Ferdinánd és a magyar politikai elit kapcsolatának vizsgálatához) 341

344 ERDÉLYI GABRIELLA Amikor a minap Johannes Hoffman erről az ügyről Felséged nevében tárgyalt velem, azt jövendöltem neki, ami meg is történt. Először, hogy meggyőződésem szerint Felséged megváltoztatja ezt az elhatározását, mihelyt mások követeléseikkel megtámadják. Másodszor, hogy a viszály magját és forrását helyezi közém és az egri püspök közé, és ezért kértem, hogy erről a dologról szélesebb körben ne tárgyaljanak. О azonban újra és újra biztosított arról, hogy Felséged véglegesen úgy döntött, hogy Felséged nevében legyek helytartó, és ezt a trentói bíboros útján az egri püspökkel is közölte. Ez az ügy Felséged udvarában majdnem mindenkinek tudomására jutott, és így Felségednek sikerült az általam megjósolt ellentétet közöttünk, urak között létrehoznia. Én pedig kénytelen vagyok elviselni azt a gyalázatot, mintha tudniillik Felségednél erre a hivatalra törekedtem volna, s ilyen visszautasítást szenvedtem volna el. Helyesebb lett volna, Legszentebb Király, és Felséged érdekének is megfelelőbb, ezt az ügyet soha elő nem hozni, mint megkísérelten félbehagyni, és sajátjai között tüzet szítani. Én mindenképpen gyalázatot viszek vissza magammal Magyarországra, pedig hogy azzal beszennyeződjek, semmivel sem érdemeltem ki Felségedtől. Nem is azért ismétlem ezeket a dolgokat, mintha még ezután is kívánnám elnyerni Felségedtől azt a hivatalt, hanem avégett, hogy mivel Felséged ezután már nem remélheti, hogy az egri püspökkel őszinte szívvel együtt tudunk működni, emiatt talán Felséged ügyeinek köteles teljesítése is kárt szenved. Biztosabbnak és hasznosabbnak tartanám, ha Felséged akár a helytartóság, akár valamilyen elöljáróság címén (ha ugyan ilyen címek egyháziakat megilletnek), neki adná át teljes hatalmát a magvai' ügyek tárgyalására. Mert mondjuk meg az igazat, semmilyen tanács nem lehet fő és olyan személy nélkül, aki ha másban nem is, legalább a többi tanácsos összehívásában, sürgetésében és biztatásában lássék Felséged helyett eljárni, máskülönben ki lesz az, aki az ellentmondó véleményeket egyezteti, vagy legalább azt megteszi, amit a falusi bíró tanácsbeli társai között szokott cselekedni, és egyébként minden államban látunk. Rosszul tájékoztatták tehát Felségedet abban az ügyben, hogy tudniillik ne kellene Magyarországon Felséged szerepében és helyében valamely fő, bárki legyen is az. Ugyanis mivel Felséged igen kevés tanácsost nevezett ki, lehetetlen lesz, hogy mindig jelen legyenek, sőt közülük ha talán egy a helyén marad - de akkor milyen címen fordulnak majd hozzá? Hogyha azonban lenne helytartó, még ha egyedül is volna csak a kijelölt helyen, címe megfelelő jogalapot szolgáltatna ahhoz, hogy elé járuljanak mint Felséged képviselője elé. Magamról Felségednek mást nem ígérhetek, mint azt, hogy otthonomban Felséged jó és hű szolgájaként ellátom tisztemet, a fent előadott okok miatt azonban Felséged tanácsosai között csali ritkán jelenhetek meg, ami nem is nagyon lenne hasznos dolog, mindazt azonban, amivel engem Felséged nevében ők megbíznak, kész vagyok végrehajtani. Azt azonban nem viselhetem, hogy Felséged bármely módon más becsvágyának akar kiszolgáltatni és alávetni engem, akkor, amikor egyébként is szerte mindenhol már sokak előtt folyik jogszolgáltatás hivatalból Felséged nevében. Méltóztassék Felséged mindezt, ami nem másból, mint őszinte lélekből fakad, kegyesen a legjobb irányban értelmezni. Legalázatosabban