Századok – 2000

KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: Vita a helytartóságról. (Néhány szempont I. Ferdinánd és a magyar politikai elit kapcsolatának vizsgálatához) 341

342 ERDÉLYI GABRIELLA hatja majd fel a tanácsot és az általa kívánt kormányzati formát".5

Érdekes, hogy arra egyik fél sem tért ki, hogy ki vezeti majd ezt a kormányt a jövőben. A korábbi gyakorlat ugyanis az volt, hogy annak élén egy a király által kinevezett helytartó állt: először Mária királyné (1527. január 19.- 1527. augusztus), majd Báthori István nádor (1528. március 7.-1530. május 8.).6

A kormányzat kérdése az ezt követő tárgyalások irataiban, Ferdinánd úgynevezett nyilvános és titkos viszonválaszaiban,7

nem szerepel, így csak a végső döntésről tudunk: a király 1531. június 29-én a rendeket az ügyek vitelével és az igazságszolgáltatás gyakorlásával a következő országgyűlésig megbízott Thurzó és Szalaházy iránti engedelmességre szólította fel,8

akik ezek után csaknem másfél évig vitték az ügyeket Pozsonyban. Az értekezlet iratai alapján joggal feltételezhetnénk, hogy az országbíró és a kancellár átmeneti megbízatása a felek közötti egyetértést tükrözi: vagyis hogy Ferdinánd a végső döntést az országgyűlésre halasztotta, amint azt két tanácsosa javasolta neki. Ez esetben azonban alaposan tévednénk. Ugyanis újabb források, nevezetesen Thurzó és Ferdinánd egy levélváltása arra utal, hogy Prágában éles vita folyt nemcsak az uralkodó és két magyar tanácsosa, hanem Thurzó és Szalaházy között is arról, hogy ki álljon a kormányzat élén. Tehát a hivatalos tárgyalások dokumentumainak hallgatása erről nem az egyetértést takarja, hanem azt, hogy ez ügyben nem a nyilvánosság előtt tárgyaltak. Az, hogy alkalmunk van bepillantani a színfalak mögé, annak a kivételes szituációnalt köszönhető, hogy Thurzó Prágában, noha ott volt az uralkodó mellett, mégis levelet írt neki. Olyan bizalmas, illetve titkos tárgyalások közepébe csöppenünk így bele, amelyhez foghatókról az esetek többségében mit sem tudunk, mivel szóban folytak. Hogy érzékeltessük az eset rendkívüliségét, érdemes idézni a droyseni klasszikus sorokat a történész forrásairól: „Ezekre az anyagokra [mindenféle ügyek írásbeli lefolyásánalt maradványaira] az a jellemző, ... hogy véletlenszerűen és részlegesen fennmaradt pillanatok az ügyek folyamatosságából, valójában nem is maguk az ügyek, 5 A prágai értekezlet - a tárgyalás menetét pontról pontra rögzítő - terjedelmes iratait már a múlt században részletesen ismertette Franz Bernhard von Bucholtz I. Ferdinándról írt monumentális munkájában (Geschichte der Regierung Ferdinand des Ersten. Aus gedruckten und ungedruckten Quellen. Bd. 1-9. Wien, 1831-1838. 4. Bd. 93-95, 547-549), a magyar történetírás mégis kevéssé hasznosította adatait. Ferdinánd prepozíciója, 1531. június 17.: „Sequuntur causae propter quas Sacra Regia Maiestas Ro. ac Hungáriáé et Bohemiae etc. Dominus noster Clementissimus Reverendissimum dominum Thomam de Zalahaza Episcopum Agriensem Regni Hungáriáé Cancellarium ac Magnificum dominum Alexium Turzonem de Bethlenfahva Judicem Curiae aliosque consiliarios et dominos Hungaros ad se vocavit" (HHStA UA AA fasc. 18. Konv. A. 1531. VI. fol. 45-53: fogalmazvány, 62-68: tisztázat). A tanácsosok válasza, dátum és aláírás nélkül (1531. június 17. és 20. között), uo. fol. 73-78; Ferdinánd viszonválaszai, 1531. június 20.: ,,Replica communis super consultationem" (uo. fol. 54.) és „Replica secreta super consulationem" (uo. fol 55-56, javított változat fol. 57-58). 6 A helytartóság történetével foglalkozó munkák CR. Kiss István: A magyar helytartótanács I. Ferdinánd korában és 1549-1551. évi leveles könyve. Budapest, 1908. XIV-XXVI; Ember Gy.: i. m. 91-93) vonatkozó eredményeit ezáltal Mária királyné helytartósága kezdetének dátumával egészítettem ki a kinevezési oklevél ismeretében, amelyből egyúttal a királyné mellé állított magyar tanácsosok korábban nem ismert névsora (Báthori István nádor, Szalaházy Tamás veszprémi püspök, Brodarics István szerémi püspök-kancellár, Thurzó Elek tárnokmester, Vingárthi Horváth Gáspár főétekfogó) is kiderül. (Az oklevél közölve: Die Korrespondenz Ferdinands I. Bd. 2/1: Familienkorrespondenz 1527 und 1528. Bearb. Wilhelm Bauer, Robert Lacroix (Veröffentlichungen der Kommission für neuere Geschichte Österreichs 30. Wien, 1937) (= Korrespondenz 2/1). No 5. (Ferdinánd Máriához, 1527. január 21) 3. jegyzet. 7 Ld. az 5. jegyzetet. 8 A rendeletet közölte R. Kiss /.: i. m. Függelék. No. IX.