Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Csukovits Enikő: A római Szentlélek-társulat magyar tagjai. (1446-1523) 211
234 CSUK0V1TS ENIKŐ 46 személyt gyűjthetünk össze a kötetből, a civis megnevezés egyetlen esetben sem szerepelt, a budai 36 beiratkozóból 26 tüntette fel polgár mivoltát. Városi polgárnak a magyar medievisztika hagyományosan a szabad királyi városok polgárjoggal rendelkező lakóit tekinti, a korban azonban 'láthatóan szélesebben értelmezték ezt a fogalmat: ide tartoztak a püspöki városok polgárai éppúgy, mint például a jelentősebb — de nem csak a legjelentősebb — szász városok polgárai is, igaz, a városok minden lakója nem számított polgárnak. A városi polgárok számát emiatt nem, a városi lakosokét azonban össze lehet gyűjteni. A fentebb említett Buda és Brassó mellett például Váradról 57, Pestről és Szegedről 40-40, Pécsről 29, Nagyszebenből 19, Kolozsvárról 13, Pozsonyból viszont már csak 5 személyt találunk. A szabad királyi városokból és a püspöki székhelyekről jelentkezők együttes száma 337 fő. A városi lakosnak számítók száma a Medgyeshez hasonló nagyságú, jelentőségű városok figyelembe vételével sem haladja meg a 400 főt. Leszámítva az egyháziakat, a nemeseket, a polgárnak tekinthetőket, a 3833 beiratkozó többségét még mindig nem azonosítottuk, s azonosításukra nem is igazán maradt több lehetőség. A helynévből levonható társadalmi következtetések ingoványos talajára nem kívánok tévedni, két megye, Baranya és Bihar esetében azonban részletesen megnéztem a jelentkezők lakhelyét: Baranyából 35, Biharból 32 településről léptek a társulatba, mindkét megyéből a püspöki székhelyről szerepeltek a legtöbben. A 35 település közül Csánki Dezső szerint 9 volt mezőváros (Baranyavár, Eszék, Laskó, Mohács, Nekcse, Pécsvárad, Siklós, Szombathely és Valpó), Biharban 6, de közülük igazi mezővárosnak csak Belényes, Bihar, Böszörmény és Debrecen tekinthető. A tagok többsége tehát faluról érkezett, ráadásul többségükben olyan falvakból, amelyek nevét nem viselte nemesi család. A társulatba 1493 tavaszán lépett be egy bizonyos Nyakas Péter, 1520-ban pedig Szita Simon és Gyalog Péter feleségükkel együtt125 - ezek a ragadványnevek semmiképpen nem tűnnek túl előkelőnek. A Rómába zarándoklók, és azok, akik közülük a Szentlélek-társulat anyakönyvébe iratkoztak, véleményem szerint nem csak a teljes egyházi, de a teljes világi társadalmat is lefedték. A szórványadatok ugyan — jellegükből fakadóan — hallgatnak a mezővárosi, falusi, jórészt jobbágyi jogállású zarándokokról, ennek ellenére meggyőződésem, hogy nagy számban kelhettek útra.12 6 Nagyrészt ők alkothatták azt a tömeget, amely a külföldiek figyelmét is felkeltette. A 16. század második felében Szántó István jezsuita atya, római magyar gyóntató emlékirataiban feljegyzett hagyomány szerint: „Gyakran egész zarándokseregek mezítláb jöttek Magyarországból Róma szent helyeinek látogatására, s az ereklyék iránti tiszteletben minden más népet felülmúltak; és amikor a pápa Szent Péter bazilikájának erkélyéről áldást adott, a lépcsőzeten a magyarok részére mindig külön hely volt fönntartva."127 4. Az egyháziak esetében már tapasztalhattuk, hogy a világiakhoz viszonyított százalékos arányukban jelentős eltérés tapasztalható aszerint, hogy vala-125 LC 31/2. 140/1-2. 126 Egyetlen ilyen jellegű okleveles forrást ismerek jelenleg, amely a 14. század elejéről a cséfai falusi bíró római zarándoklatáról tudósít. A nagykállói Kállay-család levéltára. Bp. 1943. I. 1047. sz. 127 Fraknói: Magyar zarándokház i. m. 15.
