Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Csukovits Enikő: A római Szentlélek-társulat magyar tagjai. (1446-1523) 211
230 CSUK0V1TS ENIKŐ ítélték eredményesnek, gyakran kerestek fel másik kegyhelyet is, így találhatunk adatot Bátáról Budaszentlőrincre vagy Újlakra, Váradról Újlakra vagy Budaszentlőrincre tartó zarándokokról.9 7 Talán nem helytelen levonni a következtetést: arról a településről, ahonnan gyakran, esetleg rendszeresen — akár egyénileg, akár csoportosan — felkeresték a közeli kegyhelyet, könnyebben dönthettek egy távolabbi kegyhely felkeresése mellett, mint ahol ez a szokás nem rendelkezett hagyománnyal. A Báta vonzáskörzetébe tartozó Dél-Dunántúlról, az Újlak körzetének számító Szerémből és a Duna-Tisza közének déli megyéiből, valamint a Bihar illetve Pest megyéből belépők nagy száma azt indokolná, hogy ezt a magyarázatot semmiképpen ne vessük el. Valamelyest magyarázatot ad a belépők földrajzi megoszlására a Szentlélek-rend magyarországi szervezete is. A rend Budán, Nagyszebenben, Besztercén, Székelyvásárhelyen, Segesváron, Királynémetin, a barcasági Földváron, a Csanád megyei azonosíthatatlan Azrán, valamin Pécsett rendelkezett házzal.9 8 Mivel a rend házainak többsége — a kilenc ismert ispotályból hat — Erdélyben feküdt, ésszerű a feltételezés, hogy az Erdélyből érkezett zarándokok közül többen léptek be a társulatba, mint például az ispotályos kanonokokat nem ismerő győri egyházmegyei zarándokok közül. Úgy gondolom, ez a szempont alapvetően nem módosítja a képet — hisz például a bártfai káplán levelében említett csoportok közül is messze az erdélyieké volt a legnagyobb — kisebb eltérést azonban valóban eredményezhet: az erdélyi Besztercevidékéről például biztosan azért szerepel több (9 illetve 16) belépő, mint a szomszédos Doboka (1 ill. 2) vagy Belső-Szolnok (2 ill. 5) megyékből, mert területén a rend két ispotállyal is rendelkezett, a beszterceivel és a királynémetivel. 2. „Egyházi és világi, főúr, nemes és polgár egyaránt szerepelnek a zarándokok és a Szentlélek-társulat tagjainak a sorában... Legtöbben azonban mégis az egyházi rend tagjai közül kerültek ki." - írta Pásztor Lajos többször idézett munkájában.9 9 Ez a megállapítás azonban nemcsak hogy nem helytálló, de meg sem közelíti a valós helyzetet. Az összes bejegyzés (1253) közül 365 kelt egyházi nevében, s a 3833 belépő közül 447 fő tartozott az egyházi rendbe. Ez azt jelenti, hogy a bejegyzések 30%-át írta vagy íratta egyházi, az összes belépőnek azonban az egyháziak már csak 12%-át alkották.100 Igaz viszont, hogy a társulatba lépő egyháziak lefedik a hierarchia teljes skáláját, az érsektől egészen az egyszerű falusi káplánig.10 1 A bejegyzések alapján megállapítható, hogy többségük valóban 97 Fügedi Erik: Kapisztránói János csodái. A jegyzőkönyvek társadalomtörténeti tanulságai. In: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról. Bp. 1981. 26., Knapp Éva: Remete Szent Pál csodái. (A budaszentlőrinci ereklyéhez kapcsolódó mirákulumfoljegyzések elemzése) Századok 1983/3. 537. 545. 98 Lásd 19.jegyzet 99 Pásztor i. m. 121. Hasonlóképpen vélekedtem én is: Csukovits: Cum capsa i. m. 18. 100 Hogy pontos összegzés nélkül miért tűnik többnek az egyháziak aránya, annak egyszerű a magyarázata: számarányukhoz képest nagyobb számban iratkoztak be egyedül, amellett arányuk az első évtizedekben valóban magas. Mint Kubinyi András kimutatta, 1446-89 közt a bejegyzések 63,6%-a volt egyházié. Arányuk épp a nagy világi tömegeket vonzó szentévben esett vissza látványosan, 14,7%-ra. Kubinyi: Magyarok Rómában i. m. 86. 101 Káplán például Maijáncról: LC 19/7., Böszörményből: LC 29/2.
