Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Csukovits Enikő: A római Szentlélek-társulat magyar tagjai. (1446-1523) 211
A RÓMAI SZENTLÉLEK-TÁRSULAT MAGYAR TAGJAI 221 márciusában kereste fel az ispotályt. Hogy a két dátum közti közel 10 hónap alatt mi történt, arról szemléletes képet nyújt János bártfai káplán fennmaradt levele.51 Jánost 1494 novemberében Bártfa városa küldte Rómába, bizonyos ügyek elintézésére. Velencéig minden gond nélkül eljutott, itt azonban a már hazafelé tartó magyaroktól riasztó hírekről értesült. Az egymással hadban álló felek — és főleg zsoldosaik — nem kímélték az utazókat sem, korra, nemre való tekintet nélkül a zarándokokat és más utasokat egyaránt kifosztották, legyilkolták. Turzó Péter Rómából visszatérőben Firenze közelében esett fogságba, ahonnan megkínozva, kirabolva öt nap múlva szabadult ki. A bácsi segédpüspököt a vele utazó szerzetesekkel együtt éppúgy kifosztották, mint a salzburgi érsek követét és famulusait. A rablók miatt több magyar zarándok csoport kényszerült visszafordulni. Erdélyből 72 egyházi és világi utazott együtt, akiket Loreto és Ancona között raboltak ki. Velencében a hazatérés mellett döntöttek a bártfai káplán Pozsonyból jött útitársai, és hozzájuk hasonlóan visszafordult egy 28 fős temesvári csoport, valamint többen Körmöcbányáról és a Szepességből. A fehérvári prépost famulusa, Bélai Simon aki Rómából jött, egyenesen azt mondta, hogy „nincs a világon olyan ember, aki el tudna jutni Rómába", de ha mégis eljutna, ott mindent zárva talál. Ezért a káplán Bélaival a tél beállta ellenére újra átkelt az Alpokon. Villachban azonban új útitársai akadtak — két esztergomi kanonok 6 lóval, valamint Szegedi Tamás, a margitszigeti apácák officialisa 3 lóval — így ismét Itália felé vette útját, s meglehetősen kalandosan, de eljutott Rómába. Mint a levélből kiderül, a pórul járt zarándokok valamennyien társakkal utaztak, az úti társaságok létszáma azonban nagy eltéréseket mutat: a néhány fős kompániától az erdélyiek 72 fős csoportjáig terjedt, s mint láthattuk, a rablók ellen még ez a szám sem bizonyult elegendőnek. Az anyakönyvben található bejegyzésekből szintén hasonló csoportok léte olvasható ki. Igaz, azok az együtt utazók, akik nem egy bejegyzésben szerepelnek, mind az eredeti, mind a kiadott kötetben gyakran távol kerültek egymástól, az együtt utazó társaságok azonban könnyen rekonstruálhatók. Joggal tételezhetjük fel ugyanis, hogy azok, akik egy helyről, egy időben jelentkeztek a confraternitásba, együtt tették meg a Rómába vezető utat is. Az együtt utazók lehettek rokonok, egy város- vagy falubeliek, egymáshoz közeli településekről együtt útra kelők, esetleg egy vidékről vagy megyéből valók. Az anyakönyvben négy külön bejegyzésben, négy egymástól távoli oldalon szerepelnek azok a győri klerikusok, akik biztosan együtt mentek Rómába: György és Mihály karpapok, Osvát, a Szent Katalin ispotály rektora, valamint János kanonok - valamennyien 1496. május 12-én jelentkeztek.52 Egy úti társasághoz tartozott az a három erdélyi plébános is, akik — Prodról, Holdvilágról és Hégenből — 1497. március 19-én iratkoztak be.5 3 Egy városból, Nagyszebenből érkeztek azok a zarándokok, akik 1496. március közepén öt külön bejegyzéssel vetették fel magukat a társulatba, s feltehetőleg velük utazott az a brassói polgár és felesége is, akik ugyanakkor léptek be.54 Az 1500-as szentév kezdetén, január 51 MOL DF 215943, az útról készült elszámolás DL 46282 jelzet alatt található. Kiadta Iványi Béla: Bártfa szabad királyi város levéltára 1319-1501. Bp. 1910. 3167. sz. 52 LC 54/6-9. 53 LC 64/1-3. 54 LC 46/5-9. 47/1.
