Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Csukovits Enikő: A római Szentlélek-társulat magyar tagjai. (1446-1523) 211
218 CSUK0V1TS ENIKŐ formációt magában foglaló beírás a következőképpen néz ki: „Ego Johannes de Filetinz laicus Zagrabiensis diocesis intravi die 17. junii 1478."36 A nevek optimális esetben — mint választott példánknál is — de prepozícióval tartalmazzák a belépő lakóhelyét is, ez a névjelölés azonban — elsősorban a sok bejegyzést tartalmazó 1500-as évnél — gyakran elmaradt, ilyenkor csak keresztnév, esetleg kereszt- és ragadványnév került a kötetbe. Filetinci Jánosról annyi plusz információt kapunk, hogy laikus volt. A belépők egyházi vagy világi státusa jelen példánkhoz hasonlóan valamennyi szövegből kiolvasható, az egyháziak esetében ugyanis mindig feltüntették, ha pedig valaki minden külön megjelölés nélkül feleségével, gyermekeivel együtt szerepelt, egyértelmű, hogy nem tartozott az egyházi rendhez. Csupán egyetlen olyan adatunk van, hogy valaki, aki feleségével együtt jelentkezett, klerikusként íratta be magát.3 7 Az egyháziaknál mindig közölték, hogy az adott személy világi pap vagy szerzetes, és hogy milyen javadalmat töltött be. Világiak esetében már jóval ritkább esetben, de olykor-olykor megadták, hogy valaki nemes vagy polgár, esetleg a szakmáját is feltüntették, vagy adott esetben éppen országos méltóságát. A bejegyzésekben jóval ritkább esetben, de néha az is olvasható, hogy — mint már említettük — mennyit fizettek be az ispotály pénztárába, és hogy mi volt a belépés indoka. Mivel a tagok többsége nem egyedül, hanem családtagokkal, rokonokkal, szomszédokkal lépett a társulatba, a beírások nem csak az együtt jelentkezők nevét, hanem az őket egymáshoz fűző rokoni kapcsolatokat is megőrizték. A jelentkezők egy része meghatalmazott útján vetette fel magát a társulatba - ezekben az esetekben a meghatalmazott neve is szerepel a szövegben. Azok a kevesek, akik nevüket saját kezűleg tüntették fel az anyakönyvben, természetesen ezt a tényt is írásban rögzítették. A beiratkozó szerepelhet a kötetben egyes szám első személyben, egyes szám harmadik személyben, többes szám első, vagy többes szám harmadik személyben. Az együtt belépőket néha egyszerűen alanyesetben felsorolták, de a szövegek többségében csak egy személy szerepelt alanyesetben, a vele együtt beírt többi személy cum elöljáró után ablatívuszban következik egymás után. A meghatalmazott (procurator) vagy a saját neve alatt írta be a jelentkezőket,38 vagy a belépő nevében fogalmazta a szöveget, feltüntetve saját szerepét.3 9 Nézzünk egy olyan bejegyzést, amely meglehetősen sok információt tartalmaz: 1516. október 25-én lépett a tagok közé enyingi Török Imre nándorfehérvári bán és felesége, Krisztina.4 0 A kötetbe saját kezűleg jegyezte be magát, és ígéretet tett arra, hogy évenként tized dukátot fizet a társulatnak. Rómába rangos társasággal érkezett: vele együtt lépett a confraternitásba ákosházi Sárkány Ambrus és bajnai Both Ferenc, akik szintén maguk írták be a könyvbe jelentkezésüket. A bejegyzés tulajdonképpen csak a belépés okát nem rögzítette, pedig meglehetősen izgalmas lenne megtudni, miért utazott 36 LC 4/2. Néhány esetben valamilyen oknál fogva az egyházmegye vagy a dátum is hiányzik, ezek azonban szerencsére ritkán fordulnak elő. 37 LC 95/2. Vélhetőleg az alsóbb egyházi rendekkel rendelkezett. 38 LC 4/5.: „Ego L.... procurator...dicte nomine me inscripsi", LC 15/3.: „Ego J.... de speciali mandato scripsi..." 39 LC 9/2.: „E... intravit. Scripti per me E", LC 10/2.: „Item intrarunt...Et ego... procurator... manu propria scripsi et subscripsi" 40 LC 136/3.
