Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: Magyarország népei Szent István korában 3
MAGYARORSZÁG NÉPEI SZENT ISTVÁN KORÁBAN 17 körüli adatok esetén azonban ez aligha megengedhető eljárás. Ilyen esetekben ugyanis teljesen egyértelmű: a szláv, török személynevet a magyarok nem adhatták a 8-9. században a településnek, hanem csakis a honfoglalást követően, vagyis valamikor 900 után, amikor maguk is megjelentek a térségben, de ekkor a névadó személy szláv, török neve egyszersmind etnikumjelölő is volt. A különbség tehát nem az a szláv vagy török köznévből származó, illetve szláv vagy török eredetű személynevet viselő település között, hogy az utóbbinak nincs tanúságtétele az etnikum szempontjából (illetve csak a magyar jelenlét szempontjából van), hanem az, hogy a köznévi eredetűek nem tételeznek fel a közelben magyarságot, míg a személynévi eredetűek igen, tekintettel arra, hogy a szlávok személynevet nem tettek önmagában településnévvé, míg a magyarok (meg a törökök!) puszta személynévből tudtak alkotni helynevet.5 3 Ez azt a további kérdést veti fel, hogy a településnév az abban lakókat vagy annak a környezetét minősíti-e etnikai szempontból. Az iménti példánál maradva: mire jogosít fel egy Padrag-féle helynév? Ügy vélem, szemben Kniezsával, hogy általános szabály, szinte matematikai egzaktságú képlet nem alkotható. Kniezsa ugyanis ekként foglalt ebben a kérdésben állást: a helyneveket „az egész vidék ismeri, használja és hagyományozza az utókorra, tehát a helynévből elsősorban a környék lakosságának népi viszonyaira lehet következtetni".5 4 Ez legfeljebb az esetek egy részére bizonyulhat helytállónak. Ha pl. egy szláv személy neve önmagában helynévvé válik, ez arra mutat, hogy a környéken éltek magyarok (vagy törökök), akik alkalmazták a települések elnevezésének ezen módját. Amikor Veszprém elnyerte nevét, nyilván egy személy nevét ruházták a településre. A név szláv nyelven értelmezhető: 'makacs, önfejű, békétlen embert' jelent. Tekintettel arra, hogy a személynév önmagában vált helynévvé, a névadók magyarok (esetleg törökök?) voltak, viszont a településen szláv ember (alkalmasint szláv népcsoport) élt. Vagyis még ebben az esetben sem csak a környék etnikai viszonyaira nézve vonhatok le következtetést, hanem magára az emberi lakhelyre vonatkozóan is. Hogy többféle népesség élt a 11. század első évtizedeiben egymás mellett, annak az szolgáltatja bizonyságát, hogy a mai Esztergom, Székesfehérvár és Győr területén különböző etnikumokra utaló eltérő elnevezésekkel találkozunk. Esztergom Regia civitas nevében nem kell feltétlenül „mai fogalmaink szerinti hivatalos nevet" látnunk;55 a korai névadásban éppen az a hivatalos jelleg hiányzik, ami a modern kornak annyira sajátja.5 6 Esztergom Szent István-érmén (és csak ott!) előforduló Regia civitas neve minden bizonnyal az induló magyar pénzverésben mintának tekintett regensburgi bajor dénárok Regina civitas köriratával van kapcsolatban.57 Esztergom szláv Sobottin ('szombat'), bolgár-török ('bőrrel kapcsolatos' jelentésű) Estrogin~Estrigin ( Esztergom, ami a Szent István kori toponimában nem fordul elő) és német Gran 'Garam' neve5 8 a korai Esztergom etnikumairól ad számot, és a 53 Melich János: a 2. jegyzetben i. m. 400-401. 54 Kniezsa István: az 1. jegyzetben i. m. 405. 55 Vö. Zsoldos Attila: Visegrád megye és utódai. Történelmi Szemle 40 (1998) 10-11. 56 Mező András: A magyar hivatalos helységnévadás. Nyelvészeti tanulmányok. 22. Bp. 1982. 43. 67 КАЕ 233. L. másképpen Gerics József-Ladányi Erzsébet: A Szent István lándzsájára és koronájára vonatkozó források értelmezése. Levéltári Szemle 40 (1990) 2. szám, 9. 58 ÁMTE II. 237-245,
