Századok – 2000

KÖZLEMÉNYEK - Csukovits Enikő: A római Szentlélek-társulat magyar tagjai. (1446-1523) 211

214 CSUK0V1TS ENIKŐ nélkül is bűnbocsánathoz lehetett jutni, ennek ellenére a zarándokok száma is mindvégig jelentős maradt.1

1 A középkorban a magyarok számára a legnépszerűbb külföldi zarándokhely Róma és Aachen volt. Mindkét várost olyan nagy számban keresték fel, hogy ellátásuk az évek folyamán intézményes kereteket öltött. Rómában a Szent Péter bazilika mellett magyar zarándokház állt (a hagyomány szerint Szent István alapította), s ispotályok gondoskodtak az „Aachfahrt"-ra induló magyarokról is -a kölni ispotályt Ungarnhausnak is hívták.12

A magyarok szálláshelyéül szolgáló zarándokházakban, ispotályokban azonban jelenlegi ismereteink szerint nem maradtak fenn olyan anyakönyvek, lajstromok, amelyek középkori magyar zarándokok neveit tartalmaznák.1

3

Egyetlen olyan forrással rendelkezünk, amely több ezer olyan magyar nevét őrizte meg számunkra, akik — legalábbis többségükben — zarándokűton jártak, ez pedig a római Szentlélek-társulat anyakönyve. A kötetre a műit század derekán Rómában Morvaországra vonatkozó adatokat kutató Beda Dudik bukkant, s az ő könyve hívta fel a páratlan forrásra a magyar kutatók figyelmét.14

Az anyakönyvből először Nagy Iván közölt néhány — általa különösen érdekesnek tartott — adatot a Magyar Történelmi Tárban,1

5

de a római kutatásokat fáradhatatlanul szervező Fraknói Vilmos megítélése szerint az értékes kötet ennél többet érdemelt. 1887-ben Bunyitay Vince kapott arra megbízást, hogy az anyakönyv magyar vonatkozású adatait kigyűjtse. 1888 telén, amikor — ahogy előszavában írta — „a narancsok szép honában...oly tél volt, hogy a hó és a jég többször a kocsi-közlekedést is megakasztotta, nekünk, fűtött szobákhoz szokott magyaroknak pedig római lakásunkat még emlékezetesebbé tette", lemásolta, időrendbe rendezte a bejegyzéseket, amelyek a következő évben már meg is jelentek a Monumenta Vaticana sorozat 1/5. köteteként.1

6

Az ily módon több mint egy évszázada nyomtatásban, idehaza is olvasható anyakönyv alapos elemzésével azonban érthetetlen módon mindmáig nem foglalkozott senki - talán épp a kötet lapjain található adatok mennyisége riasztotta el a kutatókat. Ez lehet a magyarázata annak, hogy az anyagot először használó Fraknóitól kezdve a magyarság későközépkori vallásos életéről disszertációt készítő Pásztor Lajoson át mindenki 11

Borsa: 1500. évi búcsú. i. m. 243. Az 1525-évi szentév sikertelenségére lásd: Pásztor Lajos: A magyarság vallásos élete a Jagellók korában. Bp. 1940. 123. 12

Fraknói Vilmos: A Szent Istvántól Rómában alapított magyar zarándokház. (A továbbiakban Fraknói: Magyar zarándokház) Bp. 1893., Györffy György: István király és müve. Bp. 1977. 304-305., Elisabeth Thoemmes: Die Wallfahrten der Ungarn an den Rhein. Aachen, 1937. 76-80. 13

A kölni ispotályban, amelyet 1334-ben alapítottak, a 16. század második felétől kezdve maradtak fenn az elszámolások, illetve a zarándokokra vonatkozó feljegyzések. Thoemmes i. m. 76-80. A chçstochowai pálos kolostorban őriznek egy olyan regisztrum-kötetet, amely az 1517-1740 közötti időszak olyan zarándokainak tartalmazza a nevét, akik a kolostor Konfraternitásába beléptek, vagy a kolostornak adományt tettek, köztük számos magyar is szerepel, ők azonban — kevés kivétellel — Mohács után jártak a lengyelországi kolostorban. Címe: Registrum confraternitatis ordinis fratrum heremitarum sancti Pauli primi heremite ab anno 1517-1740. Ismerteti: Csontosi János: Lengyelországi könyvbúvárlatok. Magyar Könyvszemle 1891. 249-251. 14

Beda Dudik: Iter Romanum. I. Wien, 1855. 89-90. 15

Nagy Iván: Római magyar regeszták. Magyar Tört. Tár IV 235-237. 16

Liber confraternitatis Sancti Spiritus de Urbe. A római Szentlélek társulat anyakönyve 1446-1523. Monumenta Vaticana históriám regni Hungáriáé illustrantia. 1/5. Bp. 1889. (A továbbiakban: LC)